Múzsa Magdi homlokon csókolta a miniszterelnököt. Blog and Roll! Kiáltotta Gyé Ferenc, és hevesen verni kezdte a klaviatúrát. Lett sok poszt. Meg egy besztof könyv azokból.
 

De nem poszt humusz.
 

Inkább más jut eszembe ebben az esetben a posztról. A poszt traumás stressz zavar (PTSD - Post-Traumatic Stress Disorder). Olvastam, hogy ennek olyan tünetei vannak, hogy a traumás személy újra és újra átéli a megtörtént eseményt, az ahhoz kapcsolódó gondolatok, élmények ismételten, folyamatosan megjelennek. (Biztos mondta neki kiskorában anyukája, amikor minden reggel-délben-este paradicsomleves volt - de csak a szép, szívet melengető vörös színe miatt-: öszöd, nem öszöd, nem kapsz mást!) Az emlékeknek a visszatérése pedig olyan intenzív is lehet, amely meggátolja a normál, szokásos hétköznapi cselekvéseket. Hm. Azér ez elgondolkoztató lehet, visszatekintve az elmúlt néhány éves működésére.
 

Asszem mindenkinek jobb lett volna, ha inkább a Fuckingham palotánál posztol.
 

Szóval megjelent a könyv, éppen az odaVágó Istvánnal, aki állítólag európai parlamenter szerepre készül, meg egy Tillával, aki nem Attila, hanem Katalin, de legalább akkora hülyén foroghat at agya, mint az Attilának, olyan szépet mondott a blogkönyv írójáról, hogy: “Egy végletekig őszinte ember” (hvg.hu)
 

Na. Csak ezért az egy mondatért írtam mindezeket ide. Hogy valaki segítsen már megérteni ezt a mondatot, meg azt a tényt, hogy a nyugdíjasok négyesével vették a könyveket.

Mert ha segítenek, hátha rendbe teszem a gondolataimat, és nem éri posztomat a traumás stressz. Van énnekem elég bajom manapság.