És akkor kinyílt a szemem. Feküdtem a hálószobában, az ágyunkon. Edit sehol. Hajnali három óra. És nem értettem. Csak mondogattam magamnak, hogy én most nem itt vagyok, hanem az évzáró céges buliban, a Bowling Centerben. Mert oda indultam. Tunk. Emlékszem. Én most nem itt vagyok, hanem ott. És valószínűleg azt álmodom, hogy itt vagyok, az ágyban. De akkor mit csinálok most ott, miközben ezt álmodom? A homlokomon egy púp, a bal kezem hüvelykujj-töve, tenyérélrésze, mittommiaz, nagyon hasogat, a jobb térdem meg minden hajlításnál szúr, lángol, fáj. Ott vagyok, mert oda indultam. És nem jöttem haza. Tehát csak ott lehetek. A buliban. Mert elmentem oda.

17 óra: A-nál 3 vodka-martini, meg egy jéger.18:20: indulás: a cél (BC) pár száz méter. Üvegajtó. Pult balra. Arcok. Néhány. Nem sok.

Hajnali 3: itthon.

Ez volt az évzáró céges buli. 

Soha, soha az életben még nem éreztem ilyet. Hogy minden kiesett, és nincsenek emlékmorzsák se, amiből a képek egy-egy darabkája összeállna. 

Update1: felébredt Edit, és bejött a nappaliból. Azt mondta, Z. telefonált este fél 9-kor, hogy alszom az asztalon, mit csináljon velem. Hazahozott taxival (hálás köszönet!). 9-kor már itthon. Fejre estem. Térdre rogytam, elájultam, mittoménmi. Csonnal behúztak a hálószobába. Felmásztam-húztak az ágyra.

Update2: felhívtam Z-t, megköszöntem, hogy hazahozott. Mesélt: azon a pár száz méteren semmi baj nem volt. A és én normálisak voltunk. Aztán ott, bent, megállás nélkül ittunk. Beszédet mondtam, átadtam K-nak az ajándékot. Adott nekem kávét (amibe A beleöntötte pálinkát), a 3 sültkrumpli megvacsorálása után (közben?) asztalfejelés, elalvás. De mindebből semmi! Csak az üvegajtó, belépés, néhány arc. 

Update3: ráálltam a mérlegre (mióta tekerek, mániákus mérlegelő vagyok. kár, hogy ivásnál nem mérlegeltem. mondanám, ha vicces lenne a helyzet, de nagyon nem az). Szóval mínusz 3 kiló ez előző naphoz képest! Hova lett? Lehet, hogy abból 2,5kg az elhullajtott agysejtjeim súlya? 

Updade4: hétfőn kiderült, hogy kitől kaptam ajándékot, meg is kaptam (újra), sapka, kabát, egyebek is előkerültek.

Csak  nem tudom, hogy mi történt. Jobban megvisel lelkileg az egész, mint fizikailag. Pedig üres gyomorból hányni se kutyagumi.

Azt hiszem, nem is kérdezősködök tovább. Megpróbálom lezárni.