Hú, milyen rég jelentkeztem. Mondta is anyu, alig tud rólam valamit. Elmesélem hát, mi minden történt velem az elmúlt napokban, majdnem hetekben. Csak visszafelé találjátok kell hozzá nézelődni!

Most van időm, sajnos, mert itthon maradtam kicsi Csonnal. Megbetegedett szegénykém. Hajnalban arra ébredtem, hogy dübbent valami egy hatalmasat. 4 óra 37.  Kiugrottam az ágyból, és jött velem szembe Csoni, aki elmesélte, arra ébredt, hogy nagyon fáj a feje. És elindult a sötétben hozzánk. Csak szegénykém eltévesztette a sötétben az ajtót, és neki ment fejjel a falnak. Mondtam, igyon, bújjon be mellénk, hátha jobb lesz. De nem lett jobb. Edit adott neki fájdalomcsillapítót. De nem sokáig maradt benne. Hatalmasat hányt. Teljes garnitúracsere, gyomor megnyugodva. Drágám azóta is alszik. 9 óra.

Csajok elmentek, Edit majd jön, aztán együtt megyünk vissza. Ők a dokinénihez, én stábértekezletre.

Aztán Macával együtt haza mindannyian. Ú, Macusnak holnap reggel nyolckor lesz a szóbeli felvételizése a Bányaiba. Nagyon izgulunk. Hogy ő ne izguljon! Mert Fejes vonalon rendesen örökölte drága szívem a teljes magabiztossághiányt. (Dédi, anyukám, tesóm, jómagam, ez kész K.O. magabiztosságilag).

Szóval itt ülök a nappaliban, mindjárt csörög a telefonon, mert vár egy megbeszélés, de mivel nem tudom a számát, nem bírom felhívni, hogy sztornózzuk.

Mindegy is. Csak Cson gyógyuljon, Maca meg ne betegedjen meg.