A második nyolcadik. Ez a cím. Nem összekeverendő a huszonnyolcadikkal. Az első (blogos leszokás szempontjából első) nyolcadik napom után jött a nagy csend. Bírtam még pár napig, aztán meg nem. És újabb lendületet vettem (olcsóbb, mint egy doboz cigi, hehe), nem szóltam…

Ez a nyócadik nap. Nem ment egyszerűen. Eddig. Sem. 14:12 van. Hol van még a vég-e. Szóval reggel kómásan nuku cigi kívánás. Félkómásan csak egy-két slukk. Kijózanodva: hú, csak egy szál a frissen gőzölgő kávéhoz...Aztán a riliti: öööőőőőőőőőőőőő, nemnemnem! Nem…

Valakinek, aki - valószínűleg kedvesen kérdezte, de ismerem én őt annyira, hogy némi irónia is vegyült abba az egy kérdésébe-, ezt az egyszerű kérdést intézte hozzám: "És mondd, Csabi! Hogy állsz a cigivel?", ezt tudom válaszolni: Kérdésed mellbe vágott.…

Akár az Audi. Q7. Kúva egy hét volt ez az első.Nem remegnék, de mosmább késő...Ez a nap is csordogál. Vicces volt, amikor beültem a kávézó pultjához, és automatikusan magam elé húztam a hamutálat. Aztán eltoltam. Elutasítottam? A tegnap este durvulása: Asszonyom megkért…

Azt hiszem, a szervezetem azt hiszi, csak tréfálok.Ha megtudja, hogy komolyan gondolom, szerintem elkezdődik az, ami másik leszokásaimnál is szokás volt. Álmatlan éjszakák, hideg verejték, kis görcsök. De most még nincs. Mi az, hogy nincs? Már ott tartok, hogy az anyósomnak…