A második nyolcadik. Ez a cím. Nem összekeverendő a huszonnyolcadikkal. Az első (blogos leszokás szempontjából első) nyolcadik napom után jött a nagy csend. Bírtam még pár napig, aztán meg nem. És újabb lendületet vettem (olcsóbb, mint egy doboz cigi, hehe), nem szóltam semmit, és eljutottam a 2. 8. dohánymentes naphoz. Hát ez már sokkal elviselhetőbb volt, mint az előző. Sőt, az egész időszak nagyon laza (értsd: alig ordítozós, nem sokkal ingerlékenyebb az átlagnál, csak néha keményen beszólós) volt. Mondtam is Editnek, olyan könnyen megy már nekem ez a leszokás, hogy akár rá is gyújthatnék újra.
Nem annyira értett. Egyet. Pedig egyre könnyebb lenne tartalmat generálni ide. Jönne a 3. 8., 4. 8., és a többi. Visszautalnék, összehasonlítanék, megnézném, hányadik nyolcadik nap volt a legnehezebb, legkönnyebb. Fogadásokat kötnék magammal, hogy az adott nyolcadik napot hány füstmentes nap követi majd. Aztán, ha nyernék, jól megjutalmaznám magam.
 

Egy bazi nagy szivarral...