Ilyen még nem volt 1999. február 1. óta, mióta mozis vagyok. Gép nélkül töltöttem munkaidőm nagy részét. Előző éjfélkor kikapcsoltam, másnap (tegnap) fél tizenkettőkor be. Illetve nem. Csak volna. Szerviz, elszállítás, várakozás. Bosszantó volt, nem szoktam én ehhez hozzá, hogy csak az üres monitort bámulom. Amikor kicsit nem figyeltem oda, reflexből feltettem rá a lábam. Amikor talpam a szőnyegre huppant, leesett a tantusz. Hogy nincs ott. Volt, hogy az egeret megmozgattam, hogy visszajöjjön a kép. Nem jött. Mert nem volt gép. Géptelen voltam koncentrálni. Kiderült, mindenhez kell. Elolvastam egy újságot, várakoztam, elintéztem egyéb, nem irodához kötött dolgaimat, és vártam.

És este nyolc körül újra felbőgött a gép! És akkor igyekeztem mindent bepótolni, ami elmaradt...

Mai termésem itthonról: két malmos PR, és egy délmagyaros csokis anyag. Azt hiszem, holnap reggel azzal nyit a lap. Elején tetején. Várom. Remélem, mások is. Új rovatom második anyagom lesz. Izgulós vagyok.