Egész hétvégén dolgoztam, így kimaradtam olyan dolgokból, mint:

- Kokóék nálunk másfél év után. Az új autójukkal (Mazda6), amiről senki nem tudja kiccsaládomban, hogy igazából milyen a színe, kinézete, merthogy nem cseréltem ki a garázsfeljáró felett az izzót (5 éve, még jó, hogy nem váltogatják túl sűrűn autóikat, mert akkor gyakrabban hallanám a - teljesen jogos - korholást, hehe).

- Mariann köszöntése a szomszédban (lemaradtam egy horror film forgatásáról - majd kiteszem, ha át tudom konvertálni), de leginkább is az aggaszt, hogy az Istvánnal  a lányok (Janka és Mariann, született: 001122 és 001125) egészségére való folyamatos, megállás nélküli koccintgatásról. 

A lényeg: mivel nem voltam itthon szombaton és vasárnap, hétfő este pótoltunk kicsit a családi hétvégéből. Miután mindenki elkészült a tanulással, elfogyott a vacsora, lefolyat az utolsó csepp fürdővíz is, leültünk, hogy megvívjunk egy Crokinole csatát. 

És itt érkezünk el a címben említett heréhez: 

Ültünk a tábla körül. Miután az én pizsim egy száras alsó meg egy póló, igyekeztem úgy igazítani mindent, hogy. Na. Úgy. Hogy ne látsszon ki semmi a kinyúlt kényelmes gatyából. Pólómat behúztam, gyűrtem a combjaim közé. 

Edit: Jajj, ne már, hogy néz ki az ott lent úgy! 

Én: Miért, ha kilátszik a bal herém, az jobb?

Janka: Nem, az bal!

És a beígért kép: