Valakinek, aki - valószínűleg kedvesen kérdezte, de ismerem én őt annyira, hogy némi irónia is vegyült abba az egy kérdésébe-, ezt az egyszerű kérdést intézte hozzám: "És mondd, Csabi! Hogy állsz a cigivel?", ezt tudom válaszolni:
 

Kérdésed mellbe vágott. Most nem tudom eldönteni, mi miatt köhögök oly veszettül (a csuklás megvan). Olyan vagyok, mint egy jó alkoholista. Tizenkét vagy hány nap után találtam olyan (és annyi, de annyi) indokot, hogy rágyújtsak. Aztán próbáltam kussolni róla, írtam ide mindenféle dolgokat, de nem Te vagy az első, aki átlát a szitán, hiába az elterelő hadművelet.
 

Azt hiszem, egyszerűbb lesz újra abbahagyni, mint mindenkinek, aki a kezdeményezésemben mellettem állt, megmagyarázni, miért voltam olyan gyarló, hogy ismét rádohányoltam. Végül is épp ezért tártam mindenki elé. Hogy majd a nyilvánosság segít.
 

Hát most (ma még) Go smokig va, aztá igyekszem megtaláli azt a yomorult betűt a bé meg az emm közt, és kicseréli ott az elejé. Igyekszem. Téyleg. Hogy e legye már füstbe met terv.