Akár az Audi. Q7. Kúva egy hét volt ez az első.
Nem remegnék, de mosmább késő...
Ez a nap is csordogál. Vicces volt, amikor beültem a kávézó pultjához, és automatikusan magam elé húztam a hamutálat. Aztán eltoltam. Elutasítottam?
 

A tegnap este durvulása: Asszonyom megkért (este 7 tájban), mennék-e el anyósnénimnek cigijért a boltba. Határozott nemleges válszomra sértődködés jött. Hogy én egy mártír vagyok, szenvedek itten, úgy csinálom, sajnáljanak.
Miért nem mentem?
1. Gyakran van benne a leszokós emberben, hogy csak ki ne kelljen menni! (Az az ajtón kilépős, nagy friss levegőt, majd egy jó mély slukkot szívós érzés, amitől még este úgy felragyognak a csillagok, mintha ezernyi Nap lenne, nappal meg egy bazi nagy, huncut kaccsintás az elénk terülő táj. Minden vidámabb, no. És akkor én menjek ki, vegyek cigit a boltban, hozzam haza, és eszembe se jusson, hogy rágyújtanék?
2. Ha már egyszer nincs meg a kényszer, hogy hóban, fagyban, jégben, esőben, tűzben, vízben, mindenáron el kell jutnom egy doboz bagóért, hanem helyette otthon is ülhetek a jó meleg szobában, mi a büdös francé mennék ki? Hát nem mentem én eleget feleslegesen a kuvra cigi miatt?
 

És akkor, persze, jött a kisvulkán, kitört, robajlott, köpködte a lávát kicsit. Aztán elszunnyadt. De ez a kicsi is elég volt ahhoz, hogy az otthoni jókedvűség megszűnjön.
 

ÉS MINDEZ AZ ANYÓSOM CIGIJE MIATT! NEM IS AZ ENYÉMNEK OKÁN! AKKOR MOST MI VAN? GYÚCCSAK RÁ, HOGY LENYUGODJAK?