Na, felbukkantam ismét. Mint a kis hableány. Csak én kis hablegény. Sörhablegény. Sok minden történt az utóbbi időszakban. Ezek közül az újabb nemcigizésről nem ejtenék szót, hiszen oly sokszor szökött már ki fogam kerítésin a fogadalom. Nem téma, kész. Spórolok egy kis…

Sosem szerettem a macskákat. Nem bírom elviselni, hogy öntörvényűek, szabályozhatatlanok. Hadd legyek már én az úr a házban, és ne nekem kelljen alkalmazkodnom egy nyavalyás nyávogós, szuszmákolós, folyamatosan berregő négylábúhoz, ami addig játszik a gazdájával, míg ő, az…

Nos, itt vagyok. Újra. Az agyam nem vész el, csak átalakul. Lehetne kipihent is, de nem az. Dolgozott, bár nem a munkahelyen. Agyalt az agyam. Próbálta összerakni, hogyan lehetne pár nap alatt elérni, hogy a gyommentes, gidres-gödrös, de termőfölddel borított talajt egyszer csak apró…

Janka és Csongi a maguk módján próbálják feldolgozni Anyósnéni hiányát. Mindig, mindenről eszükbe jut, ám az első szomorú gondolatok után valahogy mindig "megvidámulnak" (by Cson), mert a génjeikben van a hülyéskedés, meg igazán ők csak a szép dolgokra emlékeznek.…

- Marika, helyezkedj el, itt ez a kényelmes fotel! Dőlj hátra, és nézd őket, ahogy ott gyülekeznek, megölelik egymást - mondja a hang, mely mindenkit tegez, akihez szól. Mert akik oda kerültek, azok közt nincs különbség. Egyenrangú mindenki, boldogan mosolyognak, nem fáj nekik…