Sosem szerettem a macskákat. Nem bírom elviselni, hogy öntörvényűek, szabályozhatatlanok. Hadd legyek már én az úr a házban, és ne nekem kelljen alkalmazkodnom egy nyavalyás nyávogós, szuszmákolós, folyamatosan berregő négylábúhoz, ami addig játszik a gazdájával, míg ő, az állat, meg nem unja, aztán jól megkarmolja, jelezvén, nekem ennyi elég volt; ami akkor, és annyi ideig lép le otthonából, amikor és ameddig jólesik, belóg a házba (ha nem ott éli a teljes - szomszédlátogatásokkal, kicsapongásokkal tarkított - életét; ami bátor ahhoz, hogy felugorjon az asztalra, belenyaljon a tányérba, tálba, belefújtasson az ember arcába, ha úgy tetszik neki, de bátortalan (vagy lusta) ahhoz, hogy egeret fogjon, füvet nyírjon, locsolja a virágokat, mosson vagy mosogasson...

Van a macskának néhány állapota, amit el bírok viselni, persze:

1. A Macskanylev. Tejcsokiból.
2. Amikor még csak arról beszélünk, hogy majd születnek az egyik baráti családunkban kiscicák, azaz igen jó helyet foglalnak el az anyukájuk hasában.
3. Amikor még csak szóban létezik a saját macska, és az érvek-ellenérvek ütköznek, nem karom a karomba, mely által a láb a macskába.
4. Amikor még pici, és cicának nevezik, és pici a körme, és nincs annyi szőre, amennyi beteríti a szőnyeget, de az sajnos nem tart soká.
5. Amikor ellóg a szomszédba, és úgy tűnik, nem is kíván hazatérni.
6. Amikor alszik. Kint, az udvaron. Ha már van. Macska. Meg udvar.

Miért jó, ha van macska? Ha macska van?

1. Mert a gyerekek nagyon örülnek neki.
2. Mert lehet úgy háziállatunk, hogy a kerítést nem kell szökésgátlás céljából átalakítani. Mer' annak a dögnek úgyis mindegy, megy, ha menni akar.
3. Nem tapossa le a füvet, mint egy elefánt.
4. Nem kell neki kertitó.
5. Nincs olyan hosszú nyaka, mint egy zsiráfnak, mely által nem csap bele a villám.
6. Nem harapja meg a postást.
7. Nincs több vita arról, hogy miért nem lehet nekünk is macskánk.
8. Nincs több mellette szóló érv.

Hát, kutya ez a macska barátság, annyi szent.

Legutóbb tegnap este merült fel a macska-téma, mert Ildikóéknál megszületett 6 kiscica. Volt is lelkendezés.
Aztán Edit nagyon korrektül kezelte a dolgot, mert nem a gyerekek előtt beszélgetett velem arról (győzködött egyszerű érvekkel, mint például az önzőség, hogy ők hárman elviselik, hogy én büdös bagós vagyok, ellenben macskafronton éppen én vagyok az egyedülli, aki hármuknak szegül ellen. Három az egy ellen, egy a három ellen. Az egy én vagyok a sorban. Így hát adott - és még csak nem is teljesen elfogadhatatlan érv az én önzőségem -.)

Rágódtam is rajta, hogy mi lenne a jó megoldás. Na, ja. Mert erre van jó megoldás, ugye? Ha nem lesz macska, nagyon önző vagyok, ha lesz, akkor meg nagyon ideges. De ők legalább rettenetesen boldogok. Hogy van végre háziállat!

Azért írok ilyen sokat, mert közben próbálom magam győzködni, hogy csak a gyerekeim boldogsága a fontos, és nem az, hogy engem már előre bosszant, hogy majd nem tudom kitessékelni a házból, hogy majd nekem kell hajnalban kiengednem (mert én vagyok a legéberebb alvó), amikor pisi-kaki jön (és akkor lehet, hogy még örülhetek is, mert legalább nem a szőnyegre szarik végzi a dolgát).

Nehéz dolog ez. Mondjam azt, hogy okés, jöhet a cica, megsült a hurka? És titokban reménykedjek, hátha valamelyik távoli szomszédnak megtetszik a mi gyönyörű cicánk, és nem engedi vissza? Annyira meg nem lehetek lelketlen. Mert akkor is sírás-rívás lesz, hogy eltűnt. (Meg majd nekem kell menni megkeresni, azt se felejtsük el!)

Az biztos, hogy nagyot nőnék a szemükben, ha azt mondnám délután, amikor hazaérnek, hogy hajrá Babákok, menjünk, és válasszátok ki azt a cicát, amelyik a legjobban tetszik! Mert én, az apa, akit eddig oly önzőnek gondoltatok, nem is vagyok az! KÉpes vagyko ekkora áldozatot hozni azért, mert szeretlek benneteket, és imádom, amikor örömtől ragyog az arcotok, amikor boldogság csillan a szemetekben. (Nem mellesleg Edittel is csökkenne a vitamorfózisok száma...)

Egy mindenkiért, mindenki egyért?

A macska rúgja meg! Csak meg kellene magam győzni arról, hogy jöhet az doromboló jószág!

Lehetőségek, melyek közül választhatok:

1. Igen
2. Nem

Amennyiben a válaszom igen a nemre és nem az igenre, igen jól járok. Csak hat könyörgő, szomorú szembe kell belenéznem, amikor Ildikóék bejelentik, mind elvitték a cicákat.

Hol a határozottság mostanában? Barátságos, meleg szobában? A francokat! Elvitte a cica!