Janka és Csongi a maguk módján próbálják feldolgozni Anyósnéni hiányát. Mindig, mindenről eszükbe jut, ám az első szomorú gondolatok után valahogy mindig "megvidámulnak" (by Cson), mert a génjeikben van a hülyéskedés, meg igazán ők csak a szép dolgokra emlékeznek.

Hárman autóztunk kora reggel az iskolába, amikor a kecskeméti S.O.S. Gyermekfalu mellé értünk. A következő párbeszéd hangzott el a hátsó ülésen:
- Ó, de jó, hogy anya már nem gyerek.
- Igen, mert akkor ő is idekerülne, mert nincs már anyukája és apukája.
- De ha lenne felnőttfalu, akkor oda kerülne.
- De itt vagyunk neki mi, a családja. És akkor nem kerülhet oda.
- Igaz. Az S.O.S. felnőttfaluba Tarzan kerülne. Mert neki szülei sincsenek, meg gyerekei se.

Vagy a másik, egyszer otthon:

- Anya, azt mondta Laura, hogy aki meghal, az utána újraszületik. Virág lesz, vagy fa, vagy valamilyen állat...
- De jó, akkor Túri mama biztos őzike lesz!
- Ó, az nem jó! Mert akkor elszalad!