Van abban valami ellentmondásosság (nem kicsi, de nagyon nagy), amikor az ember bekapcsolja az Irie Maffiát, veszettül feltekeri a hangerőt, kinyit ajtót-ablakot, hogy jobban hallja, amikor kint az udvaron tép. Ki. Gazat a fűből. Négykézláb szenved, érzi, ez a füves kaland nem az,…

Hát, ez a fű nagy szívás. Fejbevágott. Mert megjelent benne a mostohatesó, a parlagfű. Fejbevágásért cserébe fejlevágás. Gondoltam. Megpörgettem felette párszor a fűnyíró kését. Eredmény: egyre erősödő tő, fű alatt szétterülő levelek. És a krézi gazolás... UV is…

Kicsit sokk volt az elmúlt két nap, elhatároztam hát, hogy a gép előtti ücsörgés helyett gazolok. Mert azok a gaz gazok szörnyen gázok. Sokkal gyorsabban nőnek, mint a füvünk. Elszívják a füvünk. Elől a tápanyagot. Vödör a kézbe, startolás a friss gyepre. Óvatosan, hogy…

Süt a Nap ezerrel, a sugarak majd' átdöfik az ablaküvegeket. Nézem az udvart, és várok. A taligátor már a múlté, eltűnt a sok mázsa termőföld, mely halomban állt, illetve nem eltűnt, hanem szétszóródott. Mondta is egyszer Csongi, hogy nyugodtan abbahagyhatom, nem vagyok én…