Süt a Nap ezerrel, a sugarak majd' átdöfik az ablaküvegeket. Nézem az udvart, és várok. A taligátor már a múlté, eltűnt a sok mázsa termőföld, mely halomban állt, illetve nem eltűnt, hanem szétszóródott. Mondta is egyszer Csongi, hogy nyugodtan abbahagyhatom, nem vagyok én munkára ítélve, pihenhetek is kicsit, de nem, én csak toltam, adtam a taligátornak. A taligátor egy durva állat... Két szarva van, de nincs közte tőgy, de a szarva igen gyakran emlegetve volt, miközben folyt rólam a víz. (Sokszor mondtam, biz', hogy le van szarva, elég volt, nem nekem való ez, gyenge vagyok, kicsi vagyok, különben is sok más dolgot kellene csinálnom.)

A taligátor rettenetes hangokat tud magából kiadni, amikor terhet cipel. Visítva nyüszít, csikorogva morog, olybá tűnik, lassan megadja magát, és olyankor az ember megáll, letörli homlokáról az izzadságot, bámulja, könyörög neki, hogy bírja még ki, mielőtt visszaadja a gazdájának a szomszédba. Aztán a féltő gondoskodásért cserébe a taligátor vörösre , véresre, hólyagosra dörzsöli a tenyerét, de nem a sajátját, mert neki nincs is.

A taligátor kívánja, hogy nagy bendőjét minél jobban megtömje az ember, semmi nem elég neki, aztán meg nyüszítve röhög, amikor két szarvát megmarkolják, és emelik, és egyensúlyozzák, és jönnek a tolófájások, és minden izom lázban ég, de neki nem elég, még kér a gép, most adjatok neki, hogy aztán bebizonyosodjon, hogy az ő szervezete vasból van, az enyém meg, inkább olyan, mintha szivacs lenne.

De vége. Nem kivégeztem, hazavittem a gazdájának. Jól lefárszatottam a jószágot, de ezt nem árultam el. Magamnak sem. Mert, látva magam, érezve, hogy minden alkatrészem jajjongva mozdul, nem is hangzott volna túl hihetően.

És most ülök itthon, várom, hogy a gaz kinőjön, de az olyan, hogy csatt, ahogy a csiga lefejeli a gombát, előtör. Egyik pillanatról a másikra. Én meg, persze, azidőtájt biztos nem fogok ráérni itthon ülni, és nézni, mikor zöldell a mezőm.

Pedig jó lenne, ha zöldellne, mert akkor előkapnám a balkarnyomásos jobbkezes háti prickolót, és legyomirtanám őket. Hogy a gyom helyett, ingyom-bingyom, fű nőjön, de ne az égig, mert akkor meg nem vágja a négykerekes tolónyomás általi ventillátor.

 

Szerző: humanick  2009.04.16. 15:07 Szólj hozzá!

Címkék: gaz termőföld gyom

A bejegyzés trackback címe:

https://csenkids.blog.hu/api/trackback/id/tr791068858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása