Cson 12. lett az országos nyelvtani döntőben. Laza 3. lett volna, ha megoldja az utolsó feladatmásodik részét is. Egészen addig összesen kettő hibája volt (abból is az egyikre rájött, csak valamiért úgy hagyta), és nem is lett volna több. Azt mondja, nem vette észre, hogy a j-k, ly-k pótlása mellett az ékezeteket is ki kell tenni...

Ahogy kijött a teremből, elmondta, hogy az első feladatban a dölyföst dölyfösnek írta, csak kijavította, mert még sosem látta leírva ezt a szót, és nem jól nézett ki. Az utolsó feladatban, mondta, be kellett írni a jéket, és a szavakon nem voltak ékezetek. Az első szónál odaírta őket, aztán újra olvasta a feladatot, és nem látta benne, hogy az is feladat. Így aztán nem rakta ki a többire. Meg volt egy feladat, és ha a jó szót választotta, ahhoz tartozott egy betű, és a végén azokból a betűkből kellett kitenni egy szót. "Csak nem tudom, hogy hintabál vagy hintaláb. Egyiknek sincs értelme." Aztán, mikor kocogtunk fel Tesóhoz, aki meghívott bennünket ebédre, míg javítják a feladatlapokat, nem hagyott nyugodni. Addig kevertem-kavartam a betűket a fejemben, míg kijött: hibátlan!

Mindenki simán az első háromba várta. Hát nem jött be... Pedig rettenetesen ügyes! A nyelvtan (is) a kisujjában van. És akkor egy figyelmetlenségen elcsúszik, én meg majd' felrobbanok, mert tudom, hogy sokkal jobb is lehetett volna, hiszen tudja, nagyon tudja! A vérében van.

És akkor az ember lelke sír, az agya görcsöl, mert nem tudja, hogy mondja meg a drága kicsi fiának, hogy nagyon ügyes volt, de ennél sokkal jobb is lehetett volna. Mert érzékeny a lelkem. És ez csak egy országos verseny.

Apa azért finoman bepróbálkozik, kiffijú finoman megsértődik, de mindketten gyors hangulatváltozáson esnek át, és már csak nevetésük zaja hallik...

Aztán reggel higgadtan ölébe veszi gyermekét, és tiszta fejjel megbeszélik, szép eredmény, ügyes gyerek, csak még sok versenyen kell részt venni, hogy megtanulja, mi mindenre kell figyelni.

Ja, amúgy Mac volt a királylány, aki hatodik lett ugyanitt tavaly. És nem azt mondta Csonnak az eredményhirdetés után, hogy hú, te csak 12. lettél, én meg 6. Hanem azt, nagyon kedvesen mosolyogva: "Cson, ügyes vagy, pont annyi embert előztél le, mint én tavaly!"

Imádom! Mindkettőt.