Annyira felbosszantott az, hogy hiába fénygépeltem a koncerten, nem bírtam feltenni a gép szarakodása miatt, hogy nem is írtam ide. Pedig lett volna mit írnom. Mert azért az utóbbi napokban történtek dolgok. Ám.

Például túl vagyunk a Madarak és Fák Estéjén (okés, okés, nem most, mert tizedikén volt, csak azokban a napokban nem tudtam másra koncentrálni, mint a Metallica koncertre, nem tudom, feltűnt-e, hehe).

A legfontosabb, és legmegdöbbentőbb, hogy valaki ellopta a tavaszt! Gyanítom, hogy valami gázos csávók lehettek a gdf sueztől. Mert tegnap, bizony, be kellett kapcsolni a fűtést. Május 17-én! 

Az idő beborult, mint az alkoholista Atom Anti az árokba. Gyakorlatilag egyfolytában esett. Kivéve két alkalommal, amiért azért jár a vigyorogva a szürke ég felé tekintés és hozsannázás a Fentieknek.

Az egyik a madaras-koncertes rendezvény a Romkertben, a másik a Metallica. Utóbbi különösen necces volt annak tükrében, hogy a nagy péntek előtti napon, és az azt követő három nap alatt meg sem állt. Ma is esett, persze akkor leginkább, amikor motorral dolgozni indultam. Patakok öntöttek ki (na, ugye már elhiszitek, hogy Lajos bele bírt fulladni egy patakba!), árad minden, emelkedik a vízszint, a vérnyomás, a törlesztőrészlet.

Ha most azt írom ide, hogy majd mindent kifejtek kicsit bővebben, csak nem itt, és nem most, az azért nem jó, mert akkor biztosan nem fogom kifejteni kicsit bővebben. Mert valahogy így vagyok kódolva. Ha abbahagyom, nem bírom innen folytatni. Egyszerűen nem bírom. Mert jönnek az új dolgok, amiket le kell írni, mert kihagyhatatlanok, ilyen például, hogy Macó két nap alatt két ötöst hozott matekból, de az semmi, mert két helyen is ki vannak állítva kerámiás gyönyörű munkái, és a Kiskunsági Nemzeti Parkban meg a madarával még díjazott is lett, hogy Csoni - az osztályból egyedüliként - bejutott egy nyelvtan verseny országos döntőjébe (ahol Maca tavaly hatodik lett!), hogy mennyire klassz volt hétvégén otthon családilag társasozni (még ha rájöttem is, hogy ebben a világban nyolc gével kell belassulni akkor, ha az ember gyerekkorának kedvenc játékát, a Gazdálkodj okosan-t nyomja), hogy mennyire nem sikerült levágni a füvet, elszórni a műtrágyát az eső miatt, ami miatt maradt az ebéd utáni alvás (a kedvencem, megnézni a Forma 1 rajtját, elaludni a zümmögésre az első pár kör után, majd a befutó előtt felébredni, nyújtózni egy kiadósat, meginni egy kávét a teraszon...), hogy a kosárbanda egyre erőteljesebben dübörög, hogy szombat este Edit Orsival mozizott, én meg otthon játszottam a Babákokkal, és nagyokat nevettünk, és most mi hárman feküdtünk a nagyágyon, és olvastak nekem, és nagyon várták anyát, és reméltem, engem is úgy várnak, amikor én nem vagyok otthon, és az márpedig a mozismeló miatt gyakran előfordul, és hogy itt voltak Mamiék, és jót beszélgettünk, és extra rakott krumplit készítettem a tiszteletükre, amiről eszembe jut, hogy ma, amikor már csak egy óra hossza volt a munkába indulásig, kitaláltam, hogy én, biz' csőben sült spárgával lepem meg Edit, és sikerült is, és meglepődött, én meg alig bírtam dicsérni magam, hogy én milyen ügyes, rendes egy fickó vagyok, meg ilyenek. Szóval ezek beelőzik a múltbavisszarévedést, az olckúl témák bővebb kifejtését.
 

Pedig, bizony, írnék én azokról is, csak van, amikor nem jönnek a szavak...