Azt hiszem, nem csak azért vagyok fáradt, mert az előző két hétvégén nem dolgoztam, és elszoktam tőle, és nem is csak azért, mert 10 óta itt ülök. Hanem, mert az éjjel hárman aludtunk a nagyágyon...

Maca Kincsőéknél aludt, így aztán Cson egy nagy, átfogó apabecserkésző akcióba fogott. Mire anya hazaért a munkából, apa puhára lett főzve. Mi, a két fiúk lefürödve, fogat mosva ott feküdtünk a nagyágy közepén, bolygós könyvet nézegettünk, és vártuk anyát, hogy ő is áldását adja a triós alvásra. Jött, látott, és Cson győzött.

Így történt, hogy kicsi fiamon kívül más nem nagyon sokat aludt azon az éjszakán, mely ebbe a mai napba pitymallódott bele. Mert Cson álmában is ugyanazt csinálja, mint nappal. Álmában is fut, teper. Pörög ezerrel.

6:15: az első kényelmesülés. Csak előbb fel kellett kelni, megnézni, hova tűnt Csona (pisilt), megkérdezni, mi a terve (játszani), és megnézni hány óra van mindehhez. Hát annyi volt. Negyedhét. Ő a legókhoz, én vissza az ágyba. Kicsit kényelmesebben aludni. Aludni egyáltalán kicsit.

7:15: második kényelmesülés. Anya is felébredt. Nem maradt más, mint én. Meg a nagyágy. És a nagy, szétterülős alvás... Egy óra hosszáig!

8:15 Ébredés. Cson bekukkantott, elmesélte, hogy most jöttek a boltból, bebújt kicsit, átmelegedett, mondta, szép tavaszi napunk van, kérdezte, felhúzhatja-e a redőnyt, hogy mindezt demonstrálja, mondtam, persze, és kicsit még összebújtunk, nevetgéltünk, aztán reggeli, készülődés, irány a város. Csonga Bruni baráthoz, anya, apa dolgozni, aztán anya gyerekösszeszedésre, majd ők haza, én meg sehova. Csak most, minnyá, nemsoká. És elfáradtam. És reggel jövök vissza.