Itthon, iskola után. Négyen, hanyatt dőlve a nagyágyon, nézzük a plafont, és mindenki elmeséli, mi történt vele ma. Azt mondja Cson: 

- Ma olvastunk egy történetet a családról. József Jenő írta.
Kacagtam egy halkat.
- Mit nevetsz?
- Hát, hogy jó vicces neve van.
- Hát József Attila testvére.
- De hát neki Jolán volt a tesója...
- Ja, tényleg, nem Jenő. József Jolán!
 

Erről jut eszembe. Edit Békés megyében született, Szeghalmon. Így, amikor hozzájuk mentünk, oda-vissza mindig átmentünk Öcsödön. És nekem, ahányszor megláttam az Öcsöd táblát, visítva röhögtem. Mert mindig eszembe jutott a rigmus: "Egyszer voltam Öcsödön, nem volt szőr a pöcsödön".

És egyszer, sok-sok év, és Öcsödön való keresztülautózás után a homlokomra csaptam, csak úgy csattant: Öcsöd, József Attila, nevelőszülők, Pista, merhogy Attila név nincs.

Köcsög öcsödiek! Öcsödi köcsögök!

És még a kocsmájuknak is az a neve, hogy Vietnám Söröző. Attila név meg nincs, mi? Vietnám meg van...