Nem is tudom a napját, évét, mikor leltem rá az internetes irodalom eme gyöngyszemsorozatára. Videóhékás. Egy (szerintem) piknikus fickó mindennapjai a az Odeon videótékában, és azon kívül. Otthon. Hatalmas sztorik munkatársakkal, barátnővel, önmagával, és sok-sok-sok filmes utalással, értékeléssel. A valós élet pillanatai filmes pillanatokba, idézetekbe, utalásokba ágyazva. Hát csak egy tékás a hékás! Életem első blogja volt. Csak akkor még nem nevezték blognak. 2002-t írtunk. Írt ő. Én akkor még nem. Illetve 2002-t azt igen, azt én is. De blogot, melyen keresztül mások bekukkanthatnak az én életembe, fejembe, szívembe, eszembe sem jutott...Ültem, olvastam, és kirajzolódott előttem egy rendkívül szerethető, különleges stílussal és humorral rendelkező srác élete. Nem bírtam abbahagyni az olvasást. Kis lépések előre (ahogy ő haladt nap nap után), és nagy lépések hátra (amíg végére, illetve elejére, nem értem az archívumnak). És akkor már csak az maradt, hogy szinte ríltájm kövessem Hékás életét. (Meg vissza-vissza kaccsintsak néha az archívumba).
Aztán 2005 közepe táján kezdtek ritkulni a bejegyzések. És 2005.08.01-jén megjelent az utolsó. Persze nem tudtam, hogy az lesz az utolsó... De attól még az volt. És úgy tűnt, a szerző sem tudja, hogy az volt az utolsó. Ki volt az első, aki megtudta, hogy az utolsó?

Heteken keresztül lépkedtem fel az Odeon honlapjára, hátha felbukkan. És nem. Azóta sem.

De, ha kiderülne, hogy más néven, máshol ír ez a Csaba nevű srác, nagyon boldog lennék. Mert sokszor eszembe jutott, hogy mi lehet vele. Biztos boldog házasságban él a nővel, akiről oly sokat írt, még profibbra cserélte házimoziját, hatalmas filmgyűjteményt halmozott fel, melyből gyerekei tornyokat építenek új, az előzőnél legalább négyszer nagyobb lakásában.

Ha akkor, frissiben elküldöm neki az a mélt, amiben megkérdezem, hogy mi van veled Hékás, szürkék lettek a napok, tessék azonnal újra jelentkezni, vajon megtudtam volna, miért maradt abba? 

És biztos vagyok benne, hogy nem csak én voltam rákattanva. Ha bele olvastok- oda tettem oldalra a linkek közé - Videóhékás -, ti sem bírjátok abbahagyni. És annak örülnék a legjobban, ha én is elérném, hogy néhány ember csenkiblogfüggővé váljon.