Hirtelen ötlettől vezérelve közvéleményt kutattam a Fészen. Találtam is. A téma: szeretné-e valaki olvasni remek kis önállatrajzi írásaimat, kezdjek-e újra blogolni. Az eredményt nem kell túlmagyarázni. Itt vagyok, ragyogok!  És bele is csapok, mint Phil a Fucking…

Örömmel láttam, hogy felkerültem az okosanyu.hu oldalra, a legjobb családi blogok közé. Az nem baj, ha nem csak nekem tetszik, amit írok. Meg az öt törzsolvasómnak, akiket innen és ezáltal, meg amúgy is üdvözlök! Meg okosanyut is. Meg koszi neki, hogy felkarol. Alkarol?

Nem is tudom a napját, évét, mikor leltem rá az internetes irodalom eme gyöngyszemsorozatára. Videóhékás. Egy (szerintem) piknikus fickó mindennapjai a az Odeon videótékában, és azon kívül. Otthon. Hatalmas sztorik munkatársakkal, barátnővel, önmagával, és sok-sok-sok filmes…

Az úgy volt, hogy megtudtam tegnap, hogy nem kellek a Baon.hu portálnak (mely által a Petőfi Népe című napilapnak sem), megírtam az utolsó posztot. Pont ott. És megéreztem, milyen, amikor akasztják a hóhért. Moderálták azt, aki eleddig másokat moderált. Nem is akárhogy.…