Az úgy volt, hogy megtudtam tegnap, hogy nem kellek a Baon.hu portálnak (mely által a Petőfi Népe című napilapnak sem), megírtam az utolsó posztot. Pont ott.
És megéreztem, milyen, amikor akasztják a hóhért.
Moderálták azt, aki eleddig másokat moderált. Nem is akárhogy. Egyszerűen központilag belemásztak a blogomba, és kitörölték belőle.
Akkor átköltöztem ide. De semmiképp nem akartam azt, hogy, míg ott a Baon-on élt a kecskebakker, és én ideutaló magatartást tanúsítva oda írtam, hogy ide jöjjenek, akik látni akarnak, hogy azt is ide tegyem.
De este már nem volt ott belőlem semmi (impresszumból is gyorsan kitöröltek), gondoltam, megosztom azokkal, akik nem látták.
Nem tudom, miért verte ki a biztosítékot náluk.
Ez lenne az, szó szerint, a hirtelen felindulásból elkövetett helyesírási és egyéb hibákkal együtt, vágatlan verzsönyben:
hehe
Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy végül ő rúgott belém egy kurva nagyot. Nem így képzeltem el a végét. Sőt! Nem is gondoltam, hogy vége lesz. De vége van. Ennyi volt. Több mint 220, hehe.
Sajnálom, de már igazán nem is tudom sajnálni. De könnyű ezt így kijelenteni. Kibaszottul sajnálom. Majd elmúlik.
A blogot megpróbálom átköltöztetni máshová. Akit érdekel, megtalálhatja itt: http://csenkids.blog.hu/
Köszönet mindenkinek, aki:
- munkatársam volt, és munkámat segítette
- partnerként igyekezett velem együtt világotváltani, vigyorgós napocskát rajzolni a szürke égre
- aki ellenségnek tekintett (mert sokat tanultam, tapasztaltam általa/luk)
- Legfőképpen köszönöm családomnak, akik nagyon jól kezelték, hogy majdnem feláldoztam őket a Baon oltárán. Rettenetesen sajnáltam volna, ha sikerül.
Utolsó kommentek