Ezt a keresztelőt tegnap követtem el a pécsi 30Y mintájára, mely buszt még soha nem láttam, de  mely zenekar a magyar kedvenceim közibé tartoz. Szóval az úgy volt, hogy jött a buszonkilences (Csenki Csongor szóalkotása 29-es busz=buszonkilences), felszállottam rája, mint a páva a vármegye házára, majdnem én is a tetejibé, mert annyira sokan tartózkodtanak rajt, és elindultam, mint aki jól szándékszik majd végezni dolgát.
Majdnem oly gyorsan száguldottunk előre, mint amennyire a jeges hideg be. A becsukhatatlan ablakokon. Aztán a hetényi körforgalomban a tömeg egyszerre hörrent fek, amikor nem az Arborézum, hanem a Vízmű felé vettük az irányt. A sofőrnek két segítője is akadt, ők éppenséggel egész úton ott álltak a nyakában, és szórakoztatták, nehogy unatkozzon má a szegény pára munka közben. Aztán, gondolom, az egyik egyszer csak felnézett két csöcsöszfaszoskomcsis poén közt, nyerítő röhögése fulladásba ment át, amikor rájött, ő és a cimborája, bizony nagy bűnt követtek el: eltérítették a buszonkilencest! Szerencsére még csak az első petőfivárosi lejárónál jártunk, így egy elegáns Y fordulóval megoldódott a bajság. Így lett a szimpla busz csuklós busz. Először a meglepődött utasok miatt csuklott a sofőr édesanyja, majd azok miatt, akiket tolatásra, félreállásra, fékezésre, lassításra kényszerített a fia.

Amúgy, ha a két buszeltérítő túszokat is ejtett volna, lett volna ötletem, hogy melyik utast ajánlottam volna áldozatnak. Húsz év  körüli srác. Füle bedugva zenegép által, miközben jobbján nője ült, balján meg egy 70 körüli néni állt. Ült. Feküdt. Mikor hogy hozták a kanyarok meg a bukkanók. Áldozati birkánk nyilván azt gondolta, ha nem néz arra, a néni egyszer csak eltűnik. De nem tűnt el. Ott billegett az istenadta egész úton a fiú feje felett. Hátul állta, így bátran hihettem, hogy fiú az illető. De amikor felállt, megfordult, elbizonytalanodtam. Vékonyabbra volt szedve a szemöldöke, mint a nőjének. Íme, a falusi metroszexuális: a busszekszuális csávó.