Kiccsaládom elutazott sógoréknézőbe. Én meg jól itthon maradtam, mert nem tudtam elintézni, hogy ne dolgozzak az elkövetkezendő pár napban. Nem találom a helyem azóta... Fél egy körül elmentem a boltba. Ahogy poroszkáltam az úton, hallgattam, hogy minden házban vidáman…

Érdekes. Másnap van, de nincs másnaposság. Pedig folyt a pia. A pálinka, a sör, a bor. Meg a szó. Összegyűlt a szomszédság. Az úgy kezdődött, hogy S. (aki nem P., hanem K.) bekiabált az utcáról. Hogy mit csinálok én most éppen... Mondom neki, próbálom megmozgatni azt a pár…

Megkezdődött a sárbanállás.

Az úgy volt, hogy valami miatt, amit nem szeretnék ide leírni, két szabadnapomat végig idegeskedtem, és nagyon nem vártam a szerdai (tegnapi) napot, amikor is jöhetek a dolgozóba, és kapom majd a leteremtést azért, amit bizton nem érdemeltem meg (nem is kaptam, így aztán bizton…

Olyan jó volt, újra bizseregtem, végre azt éreztem, nem csak a winchesternek írok. (No nem úgy, ahogy Hrutka Robi Jamie Whincesternek, hehe) Kétszer is ám! Interjúztam először Sacival, aki az én estes főnökasszonyom volt vala, majd' három évig (békében, barátságban váltunk el…