Istvánnal elhatároztuk, hogy telente eljárunk kosarazni a hetényi tornaterembe. Szólunk pár szomszédnak, és hajrá! Aztán a megvalósítással végül nem vártuk meg az ötlet megszületésének 10. jubileumát, hanem összeszedtük magunkat, és a 3. év telén már össze is rántottunk…

És eljövend annak a bizonyos pénteknek a délutánja, amikor is az őz megérkezett egy fehér ládában, hogy S. (aki nem P., hanem K.) beletegye egy bazi nagy, akácfatűz meghajtású bográncsba, és elkezdődjön a mi utcánk 2. bulija... Azért egyre profibb ez a dolog. Mert az első…

Érdekes. Másnap van, de nincs másnaposság. Pedig folyt a pia. A pálinka, a sör, a bor. Meg a szó. Összegyűlt a szomszédság. Az úgy kezdődött, hogy S. (aki nem P., hanem K.) bekiabált az utcáról. Hogy mit csinálok én most éppen... Mondom neki, próbálom megmozgatni azt a pár…