És eljövend annak a bizonyos pénteknek a délutánja, amikor is az őz megérkezett egy fehér ládában, hogy S. (aki nem P., hanem K.) beletegye egy bazi nagy, akácfatűz meghajtású bográncsba, és elkezdődjön a mi utcánk 2. bulija... Azért egyre profibb ez a dolog. Mert az első bulihoz képest most már egész jól működött a riadólánc. Az őz időben jött, bár sörrenben az első a folyékény kenyér volt, amit I. időben meghozott, hogy feltöltse vele a fagyasztóját, meg a miénket, hogy jó hűs legyen, mire kezdődik a főzés, evés, ivás.

Jómagam időben fellocsoltam a ház előtti homokot, hogy a port ne vigye a szél a bográcsba, aztán néhány üveg társaságában odatelepedtem S. mellé, aki alágyújtott, majd elszaladt vaddisznópörkoltet enni, de ahogy ígérte, gyorsan vissza is tért. Mikor ő el, akkor I. meg. Aztán folyamatosan gyűltünk, nevetgéltünk, italozgattunk. Z. (akinek Jusztícia a főnöke) nem volt, mert neki leánygyermeke született a napokban (gratulálunk, és jó egészséget kívánunk anyának és a babának is), így ő egy másik társasággal máshol mulatott. J. (aki V., de nem az ötödik), és J. (aki P., de nem úgy P., mint S.) elmentek, ott is tiszteletüket tették, de aztán megjelentek ők is.

Az őz jól fogyott, baromi jól sikerült ugyanis, a sör is jól fogyott, mer' jól esett ugyanis. Pálinka, okulva az előző buliból, nem volt. Ám ennek ellenére nagy dolgok születtek!

Ilyen volt az európaiuniós színvonalú pince körforgalommal, de erről majd később mesélek, mert azt hittem, ezen a mozis hétvégén több ráérős időm lesz, aztán úgy alakult, hogy ezt az írást sem az elkezdés napján fejezem be (hagyom abba), hanem másnap, de nem úgy másnap, ahogy azon a napon reggel (délben, délután) másnap volt.

Majd folytatom. És elárulom, azt is, mit jelent: házsizsezső, és mi köze a szomszéd gitáros fiúnak Pély Barna projektjéhez.