Kiccsaládom elutazott sógoréknézőbe. Én meg jól itthon maradtam, mert nem tudtam elintézni, hogy ne dolgozzak az elkövetkezendő pár napban.

Nem találom a helyem azóta... Fél egy körül elmentem a boltba. Ahogy poroszkáltam az úton, hallgattam, hogy minden házban vidáman muzsikáltak a tányérokhoz koccanó kanalak, villák, kések. Vasárnapi ebéd, no. Nincs annál klasszabb.

De nem egyedül. Hazaértem, bontottam egy sört, ültem a teraszon. Nem volt jó. Túl nagy váltás volt a tagnapi naphoz képest. Az olyan igazi, családi tutijó volt! Rendeztünk egy házi strandpartit, volt dinnye, sör, napsütés... Egy hónap eltelt a nyári szünetből, és ez volt az első ilyen boldog, semmittevős csak jólérzős napunk együtt. Meg egyelőre az utolsó is.

Olvastam kicsit, kinyúltam az ágyon, felébredtem, és rájöttem, ennem kellene valamit. Edit főzött volna nekem, mielőtt elindultak, de nem akartam őket feltartani. Így alakult, hogy megkerestem, mi az, ami a legegyszerűbben elkészíthető.

Húst pácoltam, zöldséget mostam, izzítottam a grillt, úsztam egyet, kimásztam a vízből, ittam egy sört, feldobtam a husikat a parázs fölé, feldaraboltam a zöldségeket, és vártam, szívtam magamba a parázsló faszén illatát.

Na, jó, igazából kábé ennél a pontnál ébredtem fel. Találtam főtt tésztát (a tegnapi marhaprökölt okán), uborkasalátát, meg két tojást, és úgy döntöttem, elkészítem életem első tojásos tésztáját. Nem olyan bonyolult az. Nem kell hozzá más, tészta meg tojás. Mint a tökfőzelék: "A tökfőzelék a legegyszerűbb étel. Nem kell hozzá más, csak tök meg főzelék." - mondotta a Família Kft.-ben Szép Károly felesége, Ágica.

És elkezdődött a varázslat. A végére hattojásos tésztás készítettem! Hoppá! Már amennyiben hinni lehet a Gyermelyinek, mely azt írta a zacskóra, hogy négytojásos. És akkor ahhoz hozzátettem az én kettőmet (nem az én kettőmet, no, a hűtőben talált kettőt), és így lett a hat. Ú, meg találtam nagyon finom hideg gyülölcslevest is! És komp lett az ebéd.

Majdnem. Mer' így, egyedül, nem volt teljes értékű. Igaz, Janka mondta, mielőtt elmentek, hogy ha gondolom, itthon hagyják nekem Pisti cicát. Én meg azt gondoltam eddig, hogy szeret engem az én legdrágább lányom. hehe

Szóval vitték Pistit is, így aztán most pár napig se kutyám, se macskám.