Ma ér véget a 3. Kecskemét Fringe, melyet Szilágyi Áron indított útjára 2007-ben. Már hagyománnyá vált, hogy én írom a kiadvány bevezetőjét... Emlékszem, mennyit agyaltam az elsőn,hogy minél jobb legyen, minél jobban eltalálja a célközönséget. Elkészült, megmutattam Editnek, és azt mondta: "Aha, jó." És éreztem, az egészet újra kell írnom. Kimentem a teraszra, elszívtam egy-két cigit, berobbantam a számítógép elé, töröltem, és tizenöt perc alatt nulláról megírtam életem első Fringe-vbevezetőjét. Megmutattam Editnek, arca felragyogott: "Na, ez már Te vagy! Nagyon klassz"!

Aztán jött a második Fringe, és vele a beköszönőm, a Kultúrkovbojok az Alföldön...
Aztán jött a harmadik Fringe, és vele a beköszönőm, a Zűrkutatás...

Az első kettőnek még tevékeny részese voltam. Fotók, élménybeszámolók, némi kritika... Amikor jött az aktuális Fringe, mindig együtt jött a tavasszal. A téli szerkesztőségi begubózás után éreztem, újra kitárul a világ. Ó, élet! - kiáltottam fel ilyenkor Walt Whitman után szabadon, és vetettem bele magam a nyüzsibe.

"Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó én, ó élet! Válasz: Az hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort."
Walt Whitman

Ma, miközben ülök a mozi irodájában, nosztalgiáztam kicsit. Sokat. Hogy mi mindent csináltam, csináltunk 2007-ben és 2008-ban ezidőtájt, mikor hangos kacagással kócolta hajunkat a tavaszi szél. Jó volt, szerettem.

Most zajlik a 3. Fringe. Voltam a megnyitón (ahol Zum Erika tőlem idézett :), de már nem kihegyezett szemmel, füllel és tollal, csak úgy, önszántamból, kiccsaládommal, Edit ugyanis szakértőként jelent meg ott.

És most itt ülök, nézem, mi minden történt ebben a négy napban, de azon túl, hogy lesz, semmit nem találtam ott, ahová én azt anno megálmodtam. Sajnálom.

Pedig nagyon jó, színes rendezvény, még ha a fellépők nem is tanulták meg az évek alatt, hogy nem ártana magukat reklámozni, ha már egyszer ez a Fringe lényege. És ez nem Áronék hibája.