Na, végre eljött, amire vágytam, mióta gyerekeim vannak: nagy hó, mi meg benne a közepiben! Mert szörnyű teleink valának évek óta. Volt olyan, hogy kicsi korukban szánkóval húztuk őket az oviba, aztán, amikor délután értük mentünk, simán ott felejtettük a szánkót. Mert már nyoma sem volt a hónak. De most összejött! Kimentünk a Móricz dombhoz, és hatalmasat mókáztunk. Ott volt S. (aki nem K., hanem P.), Cinkos, a csodavizsla, István, Mariann, Pisti, Maca, Cson meg én.

Meg a fényképező...