Itthon, iskola után. Négyen, hanyatt dőlve a nagyágyon, nézzük a plafont, és mindenki elmeséli, mi történt vele ma. Azt mondja Cson:  - Ma olvastunk egy történetet a családról. József Jenő írta. Kacagtam egy halkat. - Mit nevetsz? - Hát, hogy jó vicces neve van. - Hát…

A diszkókirálynő férje a barátom - énekli Szűcs Judith. A diszkókirály srác apja nem a barátom - mondom én. Meg a srác sem. Nagyon nem az. Mindez onnan jutott eszembe, hogy gyerekeim iskolájában ma reggel megláttam egy sulibuli plakátot, ahol ez a rövidesen megnevezendő fiú…

Hát, ha M. Ferenc ilyen narrációt adott volna ehhez a remekműhöz, szerintem még nagyobb lett volna a siker. Kedvenceim: "Hát, lehetne eggyel jobb, de nem kegyetlenül kurva rossz, hanem aránylag szar."  "...horribilis, indokolatlanul nagy mennyiségű zöldséggel…

Ma, miközben mosogattam, és bőszen dörzsöltem a szivaccsal P. Sanyiék tányérját (nem, nem bérmosogató vagyok, csak múltkor kaptunk egy tányérnyi sütikét tőlük), rájöttem, miért van az a népszokás, hogy ha kapunk valamit egy lábosban (lábasban? nincs is neki lába.…

Ezt a kafa kis levelet kaptam a minap. Nem dőltem be neki. Mer' nem vagyok CIB-es. Akkor meg minek cibezzek, még ha oly szépen (és nem kevésbé helyesen) kérnek is adataim megadására. A levél tárgya: A biztonsßgr≤l Már ez is kicsit gyanús volt. A levél: "Kedves Vendg A…