Mielőtt elindultam kosarazni, beugrottam, hogy menjünk együtt. Bekopogtam.Kinyílt az ajót.Nem jött.Állt ott valaki más is.Zavarba jöttem.A barátom. Volt.Úgy emlékszem.Úgy akarok emlékezni. 

Ma, miközben mosogattam, és bőszen dörzsöltem a szivaccsal P. Sanyiék tányérját (nem, nem bérmosogató vagyok, csak múltkor kaptunk egy tányérnyi sütikét tőlük), rájöttem, miért van az a népszokás, hogy ha kapunk valamit egy lábosban (lábasban? nincs is neki lába.…