Ez még csütörtökön történt. A csütörtök egy ideje arról szól, hogy egy pár ember nagyon várja az estét, hogy végre mehessen, és a palánkhoz csapkodhassa a labdát, miközben rohan, izzad, levegő után kapkod. És mindezek ellenére jól érzi magát! És azon van, hogy, ha már ennyire várta, nem mondjon csütörtököt. Se csütörtökön, se a hét többi napján. Hárman sétáltunk az kosárhelyszín felé. Misi, a nyugodt villám; István, a repülő bálna; és én.

Előttünk kanyarodott be a célutcába egy "Betegszállítás" feliratú jármű... A többiek elmosolyodtak. - Na, máris küldték a járgányt, pedig még el se kezdtünk játszani.

Mondtam nekik, nem kellene az ördögöt a falra festeni. De, mint negyed órával később kiderült, falra hányt borsó volt. Az ördög nem aludt, a borsó a falon hánykolódott, mert alig hogy elkezdtük a játszást, Karcsi fájdalmas arccal hullott a padlóra. A rögönyözés aztán kimutatta, majdnem teljesen átszakad a bokájának a szalagja...

Azt hiszem, ha legközelebb is előttünk kanyarodik be a betegszállítós ördögi autó, inkább visszafordulunk, és a Pikádóban benyomunk egy sört. Kettőt. Biztonságilag.

De mi van akkor, ha a következő hét után is bekanyarodik? És azután is?

Mert kiderül, hogy ott lakik, és minden nap este 7 körül végez?