Ma is volt kosár. Hatan voltunk. Volt trappolás ezerrel. Dübbenő lábak. Csattanó palánkok. Zsákolás. Az nem volt. Tripla. Az sem volt. De nekem ma nagyon ment a játék. Mozdulataim Magic Johnsont idézték. Hét hónapos korából. De nem is ez a lényeg. Hanem az, ami az öltözőben történt. Visítva röhögtünk mind a hatan. Heten.

Ott kezdődött, hogy egy óra rohangálás után, iszonyatosan leskrapálva ültünk az öltözőben. De, mint kiderül, ekkor már heten. Mert Sigmund is beköltözött. Ez akkor derült, ki, amikor nagy szuszogások, sóhajtozások közepette (mert mindenki elfáradt, ekkor már a többiek is majdnem olyan állapotot vettek fel, mint én az első tíz perc után szoktam) megszólalt Gábor.

- Az asszony a fitneszbe jár, én meg ide. Amikor hazaérek kosarazás után, a gyerekek már alszanak.
- Aha, az jó - mondja Karcsi - és akkor nyugodtan jöhet legalább a ... (huncut mosoly). Már amennyi energiátok még marad ilyenkor.
- Hát annyi van, hogy lefürdünk, fekszünk egymás mellett, és nézzük a Csupasz pisztolyt...

Tudtuk mi, hogy ma este az a film van, de valahogy senki nem arra akart  gondolni. Úgy röhögtünk, hogy alig bírtuk abbahagyni.

Hát, ilyen az, amikor Freud beköltözik az öltözőbe. De egyáltalán nem volt izzadságszagú. Ő. Meg az egész sztori.