Ezt ígértem az előbb. Hogy miért arattam disznókat.
Az úgy történt, hogy FarmVille-rajongó gyermekeim odáig jutottak, hogy Cson nyomja az Otthonmozi álnevű farmját, Janka meg saját fészbúk fiókot hozott létre, természetszerűleg saját farmmal. És az enyém meg parlagon hevert.
Bedühödtem, és a negyvennégyezer pénzemen vettem negyvennégy malacot. Ezerpermalac volt az ár. A víz meg az úr. Gálya meg az egész élet...

Meg volt egy, így most van legalább 45 disznóm. Akiket le kellett aratni. Mondom én ezeknek az enyémeimnek, hogy az nem túl helyes mondás, hogy le kell aratni a gyümölcsöt, a zöldséget, a kacsát, a libát, a nyulat, a disznót, a tehenet a (a zöldet is), a bikát, a lovat, és miegymást. Nem fogalkoznak vele. Mindent aratnak. Remélve, hogy egyszer majd a babérokat is.
Hát így történt, hogy mai ráérő időmben (lásd előző bejegyzés!) learattam a negyvenöt vagy hány disznómat.

Így néz ki a farm, ahol élnek. És le vannak aratva! Majd egyszer sok lúd disznót győz. De ki győzi ezt a sok disznót?