Főszereplők: egy étkezőasztal, hat szék, 62 csavar, ebből egyik sem anya, van viszont két apa, az egyik az apja a fiának, a másik a fia az apjának, valamint apja a a fiának. Ebből lesz a fiaskó. (Fiaskóperáció?) Csak az elején még senki nem gondolta, mert amikor álltak a halom halom közt, fentebb vázolt tényálladék nem képezte végiggondolás tárgyát...

Raktak ők már össze lapraszerelt bútort, nem egyet, nem százat. Eszükbe sem jutott, hogy megnézzék az összerakási utasításban lerajzolt ábrákat. Így történt, hogy miután az ötödik székkel elkészültek, és vagy négy úgy billegett, mint lókupec a bakterházban, csak ezután kezdtek el gondolkozni. És ezután jöttek rá, hogy van valami direkt dolog a székenkénti csavarmennyiség megoszlását illetően. Mert egy székre 9 jutott, a kilencből pedig 4 hosszú és 5 rövid, és ezek közül is a a hosszúk előre, a rövidek hátra. Csakhogy hőseink, miközben fél szemmel a leírást tanulányozták, összerakták a hatodik széket is. És előttük feküdt két sanyarú sorsú apacsavar... Rövidek. (Annál biztosan rövidebbek, mint amilyen hosszú káromkodásmormolás csúnya gondolat rohant végig agytekervényeiken, hogy aztán halk szisszenéssel átcsusszanjanak foguknak kerítésin.

Okés, hogy megtalálták, melyik 2 székből hiányzik a 2 csavar, de melyikbe és hová és merre rejtették és milyen arányban a hosszú-rövid apákat? Nem volt más hátra, minden szék minden csavarját ki kellett tekerni, és a megfelelő módon, négy hosszú előre, öt rövid hátra, visszacsavarozni. Ezáltal a két apa tulajdonképpen 12 széket rakott össze. (És hatot szedett szét, melyből hat összeszerelés és hat szétszerelés, ugye, megelőzhető lett volna, ha nincs a csavar csavarja. De szerencsére nem csavarodtak be. A két apák, legalábbis. A többiek (nem a család tagjai, hanem az apacsavarok) végül a helyükre kerültek.

Az asztal összeszerelésénél a papír tüzetes átvizsgálásával kezdtek. És megállapították, anélkül is simán ment volna... Mert ők ügyesek, őket aztán nem veri át pár csavar.