Délelőtt volt egy kis időm. Átszaladtam a moziba, ahol épp kontroll vetítés folyt (csütörtök van ugyanis, a műsorváltás napja, ráadásul öt, azaz 5 új filmet is vetítünk mától a Malom moziban). Az áruló szív még nem érkezett meg, mint ahogy a Doctor Parnassus se, a Toy Stoy 2. 3D-t meg majd a gyerekekkel nézzük meg, így választhattam azon két film közül, amelyikre egyébként biztosan nem ülnék be szabadnapomon...

Valetin nap. Lehettem volna romantikusan víg is. De ilyen napindítással a hátam mögött a Bradley Cooper, Jessica Biel, Anne Hathaway, Jessica Alba, Julia Roberts, Asthon Kutcher, Jennifer Garner, Emma Roberts főszereplésével gyártott laza Garry Marshall film nem hozott lázba. 

Farkasember. Utálom az átalakulós bélzabálós agyvelőkifröccsentős telihodkor átalakulós filmeket. De vonzottak a neves színészek, akik - fentiekkel ellentétben  - már igen sok maradandó alkotásban szerepeltek. A magamfajta csávó Benicio Del Toro, Sir Anthony Hopkins és Emily Blunt hatására még egy átalakulós bélzabálós agyvelőkifröccsentős telihodkor átalakulós hörgős filmre is képes beülni, mert azt hiszi, biztosan más lesz. Aztán kiderül, hogy a átalakulós bélzabálós agyvelőkifröccsentős telihodkor átalakulós hörgős, az csak egy átalakulós bélzabálós agyvelőkifröccsentős telihodkor átalakulós hörgős film. Se töb, se kevesebb.

Mindig tudtuk, hogy az Álmoskönyv szerint nem jelent jót, ha az embernek vérfarkas az apja, különösen, ha maga is vérfarkas. És azt is tudtuk, hiába minden, a szende szűz csak nem lesz vérfarkasné, hogy kis vérfarkas gyerkőcöket szüljön nagy vérfarkas apunak, hogy aztán teliholdkor együtt menjenek hörögve beleket ontani és agyvelőket fröccsenteni, míg anyu otthon kötöget (de nem életbiztosítást a falu sikoltozó népének). Sőt, főhősünk anyukájának sem volt szerencséje, mert elharapta neki farkasember ura a torkát.

Szóval a Farkasember legújabb verziója semmiben nem tér el a sok-sok elődtől. Szürkéskék szín, kietlen kastély, hatalmas erdő, a semmiből hirtelen felbukkanógusztustalan vadállat, végig vészjósló, soha nem enyhülő zene, naturális képek. A történet folyik, lövések és hörgések mentén halad előre, és nagyon jól tudjuk, hogy mi lesz a vége. Semmi jó. Annak sem, akit bántanak, annak sem, akik nézik mindezt a moziban. Valószínűleg a színészek jártak a legjobban, mert megkapták hollywoodi gázsijukat ezért a szörnyűségért, melyet ők is legalább olyan gyorsan igyekeznek elfeledni, mint azok, akik jegyet váltottak rá.

Már csak azt nem értem, mi a francért vitázik velem a forgalmazó, hogy egy ilyen szörnyű, tizennyolckarikás filmet miért nem játszunk délelőtt tízkor és délben...