Nem győzök betelni...
Mindig tudtam, hogy az internet a barátom, de most, hogy ráakadtam gyerekkorom kedvenc zenéire, a 80-as évek elejének fantasztikus slágereire, csak kapkodom a fülem. Hálás köszönet azoknak, akik feltöltik ezeket, és nekem nem kell a kamrában porosodó BRG-t előkotorni, ha hallani, mit hallani, látni! akarom a dalokat, melyeket apuval rögzítettünk az Egymillió fontos hangjegyből meg a Pulzusból.

Majd beillesztem ezeket a bejegyzéseket A zenei pálya széléről írások sorába, csak most pár napig még pakolok, pakolok ide...

A mai nosztalgiasláger a Hangár nevű zenekar Haverom a kalauz című száma.
Igen durva sor az, hogy:

"Haverom a kalauz,
a jegy ára háromhúsz."

1982-t írunk ekkor. A háromhúsz az 3,20. Három forint, húsz fillér.

2010-et írunk ma. A jegy ára most is háromhúsz Budapesten. Csak az a háromhúsz most háromszázhúsz.

Eltűnt a fillér, eltűnt az 1 és a 2 forintos, eltűnt vele a forintos fagyi, a filléres kifli és zsemle. 1982-ben ötödikes voltam. 5 fortintot kaptam anyutól tízóraira. Vettem 3 kiflit meg egy fél literes zacskós tejet, és kaptam vissza egy forint ötvenet.