Winkler Robi és Bazsó Gábor (Nino Karotta) ténykedését nagyon bírtuk Titiúrral és Géúrral. Igazából mindig akkor néztük a Totalcart, amikor a moziban együtt húztuk az igát. (Mert otthon abban a műsorsávban ebéd volt szombatonként. Vagy ebédfőzés. Inkább. Mert mi nem vagyunk az a típusú család, mely délben asztalhoz ül, 12.01-kor meg már a levest szürcsölve mosolygunk egymásra, hogy aztán lapátoljunk, villára hánnyunk, és a desszert végén, 12.27-kor, jólesőt büfögve az ágyra vessük magunkat, és ebéd utáni sziesztába kezdjünk.

Valahogy egyetlen szabályszerűség létezett a totálkáros hétvégéken: hogy amikor a műsor volt, mi éppen mindig a konyhában tartózkodtunk.) Tehát amikor dolgoztunk a srácokkal, mindig jókat röhögcséltünk, muhaháztunk, és elismerően csettintgettünk a műsorok végén.

Aztán eltűntek a tévéből. (Ha valaki tudja miért, elárulhatná.)
És most felbukkantak a már emlegetett Neo FM-en. Ezeröcsi címmel nyomják, és nem okoznak csalódást. Bevallom, csak két napja tudtam meg, hogy az Ezeröcsi az az ezerötös Lada neve. Mindegy. Rájuk kattantam rendesen. Jók a témák, a telefonos megszólalók, a két tök különböző faszi nagyon jól kiegészíti egymást.

Tegnap, mikor a kötelező olvasmányokról beszélgettek egymással és szakértőkkel, és szórták az éterbe nagy írók neveit, miközben néha közlekedési sms-eket is beolvastak, a repkedő szavak, nevek, sms-ek, egy poénná álltak össze az agyamban. Gondoltam, al is küldöm nekik, kíváncsi vagyok rá, mekkorát röhögnek majd rajt.

Így hangzott:

"Gárdonyi háromszöget, Móra négyzetet, Móricz Zsigmond kört ér."

Zubogott a gázon a készülő csirkepörkölt, zúgott a páraelszívó, Jana és Csona nagyokat visongatva játszott és rohangál a házban, miközben én Mamival beszélgettem, és füleltem, hogy a nappaliban szóló rádióban mikor olvassák be az üzenetemet.

És egyszer eljött a pillanat. Beolvasták. És Winkler csak annyit mondott:

"Borzalmas."

Először az jutott eszembe, egybe kellett volna írni, hogy Móricz Zsigmond körtér. Mert arra nem számoltam, hogy minden tévésnek, rádiósnak azt tanítják, hogy a szavakat külön kell ejteni, nem olvasztunk össze egyet sem. És akkor leesett volna nekik a poén.

Vagy nem. Mindegy is már.

És mégse voltam rájuk mérges, nem tekertem el, nem kapcsoltam ki a rádiót. Helyette magamba néztem. És okultam belőle.

Most már tudom:

- Igenis vannak rossz poénjaim (Edit szokta mondani, én meg nem szoktam elhinni)
- Ha rossz a poén, nem próbálom megmagyarázni, úgyse vezet sehová
- Ha úgy látom, a másik nem érti, nem próbálom meggyőzni arról, hogy de igenis érthető (gondoltam, írok mégegyet nekik, hátha akkor leesik, de szerencsére nem aláztam tovább magam).