Na, jó, nem a KFT-féle dalról van szó, hanem csak arról, hogy megutaztattuk Füsti Pistit.

Mint azt megírtam, kanyargós hétvégének néztünk elébe. Pisti kapott egy hordozóládát, vagy mit, szellőset, hogy abban hordozódjék. Nam ez utazás közben nem jött be, így a hátsó ülés közepén, Janka és Csongi között helyezkedett el a kukckódobozában. Vagy 2 percig. Aztán hol az egyik, hol a másik gyerek ölében kötött ki, vagy hirtelen eltűnt valamelyik első ülés alatt, hogy melyik alatt, arról mindig egy hátsó hang jelzett. Ha Cson kiáltott fel Edit ülése alatt volt, ha Maca, akkor én várhattam felbukkanását valamelyik pedál alatt. De szerencsére a Babákok macskaügyességgel kúsztak utána, tették vissza a helyére, így nem kellett a fék helyett a macskára taposnom.

A lehető legegyszerűbb utat választottuk Piliscsabára, hogy részt vegyünk Anett diplomaosztóján. Emmöt-emnull-emegy-Zsámbéknál le. Csak egy kis baki csúszott be. Az M0-ás nyári eflújítási munkálatai. Mert miért is ne júliusban, amikor még a megszokott legtöbbnél is legtöbben használják. 40 perc csúszás. Ez pont elég volt arra, hogy lekéssük. Mindegy. Nézelődni volt időnk, szerencsére. Hatalmas élmény volt!

Ezt találtuk ott, dicséret érte Makovecz Imrének, és csapatának. Hát, azt miondenki tudja, hoyg amit Makovecz tervez, az olyan egyedi jegyeket visel, ami senki másra nem jellemző. Így, ha Józsi nem mondja meg, ki tervezte, akkor is gyorsan rájöttünk volna.

Ezt láttuk: