Mi a baj azokkal a kecskeméti főiskolásokkal, akiknek a szervezője, a HÖK elnökre hivatkozva, csoportosan szeretné megtekinteni a love.hu című filmet?

1. Olyan film nincs. Álom.net. Olyan van.
2. Hogy ezek a filmőrült főiskolások a Dr. Agon Ball általi kezelést kapták. Kiszívták az agyukat. Ha ugyan volt nekik...

Szóval van ez a film. Ha nem lett volna éppen értekezlet a moziban, és tudtam volna azzal a pár órával mit kezdeni, ami utána rámszakadt, biztosan nem ültem volna be megnézni Vivás Kristóf gyomorforgatókönyvíró első munkáját, az Álom.net-et. Én valahogy olyan muki vagyok, akinek a gyomrát már az első Amerikai pite is megfeküdte. Aki tinifilmekből a Szerelem első, Szerelem második vérig című alkotásokat imádta miindenestül. Szereplőstül, sztoristul, zenéstül!, dialógusostul, stul-stul-stul, fazekastul. "Flájerz, repülők. Anglolul van"
Mert azok jók voltak. Sok bunkó azt mondta, hogy Házibuli magyar módra. Anyátok! Az! Köze nem volt hozzá.

És most itt ez az amcsimitátor film, amit valószínűleg akkor sem bírtam volna végig nézni, ha a gépész a 3. tekercset nem fordítva fűzi be. Alulról lefelé, előről hátulra. Hehe. Olyan volt a film, hogy amikor egyszercsak fejjel lefelé lógtak a szereplők, beültek a gokartokba, aztán nyújtott hangon visszafelé beszéltek, azt hittem, ez valami rendezői csalafintaság. Mert olyan szar volt, amit addig láttam, hogy simán beleféert volna. De öt perc után már kezdett idegesíteni. Szóltam a gépésznek, alkalomadtán ezt a tekercset fordítsa irányba, aztán elköszöntem, otthagytam a kontrollt, és vissza se néztem.

Repkedtek a szupcsik, talik, miközben két fiatal társaság, micsoda igaz magyar dolgok, egy sportgimi és egy elitiskola tagjai feszültek egymásnak. Meg a szememnek, meg a dobhártyámnak. Amatőr, lopott sztori, még amatőrebb szereplőkkel, akik annyira tudnak gesztikulálni és artikulálni, mint a VHS hőskorának hangalámondói.

Rettenetesen sarkított figurák, szörnyű dialógusok, kabrióval iskolába járó pompomvezér (Labancz Lilla), akit egy titokzatos e-mail miatt rúgnak ki a suliból, de még az anyjáék se kíváncsiak rá, mi volt benne, iszonyat zene (Ádok Zoli), buzeráns, mindig közhelyekkel és aforizmákkal dobálódzó iskolaigazgató...

Nem is folytatom.

Inkább ajánlom a filmet minden ellenségemnek!