Jana és Csoni elhatározták, hogy Aikidozni fognak. Már túl is vannak négy edzésen, és nagyon bejön nekik.

Az úgy kezdődött, hogy Csongi legjobb barátja, Brúnó járt edzésre, és egyszer kisfiam is bejelentette, megnézné, milyen is egy Aikido edzés. Persze Janka is csatlakozott a nézelődők csapatához, így történhetett, hogy a következő alkalommal már mindketten aikidósok voltak. Mondtam nekik az első alkalom után (amikor kérdésemre, elfáradtak-e, azt válaszolták, nem), hogy azért remélem, amikor már fársztó lesz, akkor sem adják fel. Mondta erre Cson: "Hát persze, hogy nem. Anya úgyis olyan pólót adott, amibe nyugodtan beleizzadhatunk."

És akkor beindult a gép. Meg jött a kérdés: Apa, te kipróbálnád? Mondom, én egy másfajta küzdősportot űzök. Nem Aikido, hanem Üljkidó. Aztán, ezt továbbfejlesztve alakult ki a munkahelyen kívüli, kertépítős hobbisport, az Ásskidó. Az olyan házi küzdősport. Küzdelem az elemekkel, a házastársi elvárásokkal, a jajjdelepihennék-érzéssel. Eszközei: munkásruha, talicska, ásó, lapát, gereblye.

A puszta kézzel kupakcsavarás is benne van a küzdelemben, miután Apu 2 literes flakonokban hozza finom borát, mely nedű igen sokat lendít a morálon. Lehet, hogy Ásskidó-függő lettem, mert egész hétvégén itt ülök a mozi irodájában, és arra vágyom, hogy otthon legyek a kertben, még ha ez azzal jár is, hogy akkor két napig ásni-lapátolni kell. Mert gyönyörűen ragyog a Nap!