Tavaszodik. Kiengednek lassan a barázdák. Belé túrok agyaméiba is a fagyos kezemmel. Megigazítom gondolataimat, a kanyarok közé bújtatom ujjaimat, tekeregnek rajt' mint a halvány rózsaszín giliszták, megbolydul belül, a haj alatt az élet. Hajrá!

Végiggondolom, hogy mit-hol-hogyan-miért hagytam függőben, miért nem fejeztem be, és folytatom, amit elkezdtem. Meg kitalálok valami új dolgokat.

Csak ne menjetek messzire!