Ültünk a dokinéni várójában Csonnal (akkor még nem gondotuk, hogy ez a hét még iskola nélküli lesz, közös itthonmaradással), és a következő beszélgetést füleltem le:

Fiatal lány: - Hé, há te meg nem cigiző?
Fiatal anya, két gyerekkel: - Há leszoktam rulla.
Apa, fiúval, gondolatban: Upsz, nem is gondoltam volna, hogy ilyen felelősségteljes anya, aki terhessége miatt leszokik, hogy ne veszélyeztesse gyernekei egészségét)
Fiatal lány: - Oszt mán mé?
Fiatal anya, két gyerekkel: - Szédülltem tüle.
Apa, fiúval, gondolatban: Tévedni emberi dolog...
Fiatal lány odafordul a 2-3 év körüli kisfiúhoz: - De te, Vinszentke, te má cigiző, ugye?
Vinszentke: - Apu medgyúttya cidit és én cidizek.
Fiatal lány: - Oszt ugyi, milyen jó?
Vinszentke boldogan mosolyog és nagyokat bólogat huncut szemeivel.

Mindeközben az apukák arról diskurálnak, hogy úgyis biztos megtalálják a tatárszentgyörgyi gyilkost, és ők nagyon remélik, hogy kinyírják a mocskot. Rokoni szálak bogozódnak ki a csendes suttogásban, érezni lehet ahogy belül fortyog valami.

Vinszentke pedig ül, elégedetten mosolyog, és örül, hogy apu milyen jó ember. Hisz' meggyújtja helyette a cigit...