Említettem, hogy megemlítem,hogy jártunk a Pannon-nál tegnap. Rövid történet, melyből kiderül, azért nem Rózsa és Robin győzött meg a váltásról.

Nem ecsetelném az elejét. A lényeg, hogy Tesónak van egy kedvező csomagja, és Edittel mi is betársulhatunk oda. Meg hánytuk-vetettük a dolgot, és belevágtunk. Már csak a számhordozás mókája maradt hátra, ami - látszólag - nem egy nagy dolog. Bementünk Tesóval a Pannonba, mondtuk, mit szeretnénk. Csak ahhoz, hogy számainkat átvigyük, előbb:

1. Ki kell fizetni a havidíjamat, meg azt, amit addig a pillanatig lebeszéltem. Ez természetes.

2. Át kell írni az ő nevére mindkét pannonos cuccunkat (egy előfizus, egy kártyás), mert Vodáéknál csak úgy tudtunk lépni. Ez természetes.

3. Ahhoz, hogy átírják őket, le kell perkálni az egyikért 4000, a másikért 4500 forintot. Ezt már nem gondoltam annyira természetesnek.

4. Tesónak, ahhoz, hogy átírják, kellett volna kötni egy vadiúj pannonos szerződést, kb. 3600 forintért. Itt már azért kezdett kicsúszni a lábunk alól a talaj. Mondta a munkásfiú, természetesen lebeszélheti majd. Ehe, biztos kell neki, mikor vodás, meg mi is azok akarunk lenni.

5. Ha mindezen túl is tettük volna magunkat, és úgy döntünk, két szaros 20-as számért otthagyunk vagy tizenötezret, akkor se ment volna simán a dolog. Mert ekkor jött kérdés:

- Van önnek (neki) jogosítványa vagy útlevele?

Hát jogsija nincs, az útlevelét meg nem hordozza magánál.
 

Kiderült, ha valakinek nincs útlevele vagy jogosítványa, nem lehet előfizetése ügyfél a Pannonál!

Néztünk ám kerekedő szemekkel! Miért természetes az, hogy minden magyar állampolgár rendelkezik jogsival vagy útlevéllel? És akinek nincs? Az már nem is ember? Ismerek én olyanokat, akik nem járnak külföldre (lehet, attól félnek, ha egyszer kimennének nem jönnének vissza, nem tudom, mindenesetre nincs nekik), és valami miatt úgy érezték, ők, biz' nem kockáztatják életüket egy járgány volánja mögött. Aztán mégis normális emberek. Keményen dolgoznak, adóznak, szavaznak (vagy nem, vagy csak nem vallják be), vásárolnak, fogyasztanak, hitelt törlesztenek. Mint a többiek. Csak nincs a két okmány közül egyik sem a birtokukban. Még jó, hogy van két másik szolgáltató (na jó, tudom, azért igazából egyik sem különb a Deákné vásznánál, mikor lehúzásról van szó), akihez legalább fordulhatnak, ha mindenképp szeretnék mobilozásra költeni a pénzüket.

Na, a vége az lett, hogy hagytuk a francba az egészet. Dobtuk a pannonos számot, kicsengettük a kötelező  fizetnivalót, és húztunk a másik üzletbe. Aztán darabig nem voltam elérhető, mert pannonéknál azonnal kilőttek, az új, 70-es telefon meg lemerült, mire bárkit értesíthettem volna.

Úgyhogy vodás lettem. De azt mindenképp meg kell jegyeznem, Rózsa és Robin nem lett a barátom! Még olyan szar, értelmetlen reklámkampányt...