Mi van akkor, ha az ember, ha rájön, gyermekei, akik az iskolával megnézték a kecskeméti Katona József Színházban A padlást, imádják azt?

1. Félreteszi minden ellenérzését.

Mert, sajnos, a magyar musical nem jön be neki. Szerinte a poperett a legjobb szó arra, amit azok nyújtanak. Nem érzi a kohéziót sem a dalok közt, sem azokon belül.

2. Megszerzi a zenéjét.

És hajlandó azt hallgatni iskolába menet, iskolából jövet, és aztán otthon is.

3. Annyiszor hallja, hogy már-már elfogadja némelyik dalt.

Mígnem egyszer csak azt veszi észre, hogy akaratlanul, dúdoni kezdi azokat, és mindeközben a gyerekei boldog mosolyát, a csillogó szempárokat látja maga előtt.

4. Feladja a vágyott, szombati ebéd utáni pihegtést.

Megbeszéli a feleségével, hogy hétvégére szereznek jegyet, és négyen elmennek megnézni.

5. És nagyon boldog, mikor gyerekei majd' kiugranak a bőrükből, amikor elmondják nekik, hogy szombaton Padlás!

6. Az előadás közben igyekszik kívül maradni a dolgok menetén.

Ám ez csak részben sikerül. Mert akár hogy ellenkezik, egy-egy rész jelenet magával ragadja. No, nem annyira, hogy elájuljon tőle az egésztől, azért arra vigyáz. hehe
Meg vigyáz egy-két színész is. Sajnos.

7. Az előadás végén gyermekei érdeklődésére azt mondja, bizony tetszett a darab.

Nem árulja el, hogy a szépen kidolgozott díszletek között, előtt, mögött, bizony voltak olyan dolgok, amik nem jöttek be. Sirkó László, akit egyébként nagyon kedvel, most erőtlen volt, és nem meggyőző, Puskás Peti, aki ugyan kezd megtanulni énekelni, rendszeresen alulmaradt a duettekben (egyszer megtapsolta, amikor a technika ördöge röhögve babrált ki vele azáltal, hogy a mikroport épp a szólónál adta meg magát, és ő, akkor, végre, kiengedte a saját hangját, és nem bízta a potméterek tekergetőjére), látszott, hogy tanul énekelni (bár ennek igazából csak hallatszódni kellett volna).

Szívesen beszélget viszont arról, hogy tetszett neki az animáció (hála a Kecskemétfilm munkatársainak) , tetszett neki az egész hangulata (dicséret illeti a jelmez- és díszlettervezőt, Rományi Nórát), és hogy a színészek jó része oda tette magát a siker érdekében.

A lényeg: egy jól sikerült szombati program volt, együtt a család, és mindenki boldog volt. Edit, Janka, Csongor azért, mert szeretik a darabot, apa meg azért, mert szereti őket. És örül, ha boldognak látja mindhármukat.