Családi idill. Posztkarácsony. Anyu, Apu, Edit, Tesó meg én römizünk. Csak akkor szabadulok a lapoktól, amikor töltök egy-egy bort. Aztán újra a kezembe veszem mind a tizennégyet. A fogyatkozó kártyák mögül kivillanó vigyorgó tekintetek kereszttüzében megállapítom: bizony, nekem bazi nagy szerencsém van a szerelemben.
Címkék: kártya szerelem
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek