Valószínűleg nem hangzik el annyi káromkodás az év háromszázhatvan napján, mint december 20-tól 24-ig. 25-26-án, azaz karácsony két szent napján is csak azért kussolnak az idegbeteg, kapkodósok, mert tele a szájuk bejglivel töltött káposztával.
 

Katasztrófa, hogy az emberek elfelejtik azt, hogy karácsonyra készülnek, a karácsony meg, elvileg, a béke, a nyugalom, a szeretet néhány napja. Hogy ha már elfelejtünk egymásra figyelni a sokszáz napon, hát most adassék meg a békesség. Nem mondom, hogy mindenki boruljon az utcán egy ismeretlen vállára (aki épp taszított rajta egyet a járdán a nagy sietségben), ölelgesse meg a szomszéd kutyáját (mely felborítja éjszaka a kukáját), lehelljen csókot az elé bevágó, épphogynemkoccanós autós hölgy homlokára, fogjon kezet a szomszéd autóból a szélvédőjén keresztül benéző, hangosan ordító és haragosan gesztikuláló fickóval.
 

Nem. Csak legalább otthon nyerje el a lelki békéjét. Mert, ha az sikerül, valószínűleg az utcán közlekedve sem akarja majd elharapni mindenki torkát, kitépni a belét, berugdosni egy karácsonyfa alá, nyakára tekerni az izzósort.
 

Nem könnyű ez most, amikor mindenki feszült. Csak azok nem, akik a feszültséget okozzák. És ez bizony feszültséget szül. Parkolópályára kerül a béketűrés. Csakhogy kevés a parkoló, így aztán még azért is véres harcot kell vívni, hogy a béketűrés oda kerüljön. 
 

De a béketűréshatármezsgyéjén táncolva könnyen orra bukhat az ember.
 

No, egy kis feszültségoldó zene Csongor kedvencei közül. AC/DC: It's A Long Way To The Top (If You Wanna Rock 'N' Roll)
 

Meg Jankáéból: Kaukázus - Szalai Éva
 

Anyának Enya: Watermark