Hú, milyen rég jelentkeztem. Mondta is anyu, alig tud rólam valamit. Elmesélem hát, mi minden történt velem az elmúlt napokban, majdnem hetekben. Csak visszafelé találjátok kell hozzá nézelődni!

Most van időm, sajnos, mert itthon maradtam kicsi Csonnal. Megbetegedett szegénykém. Hajnalban arra ébredtem, hogy dübbent valami egy hatalmasat. 4 óra 37.  Kiugrottam az ágyból, és jött velem szembe Csoni, aki elmesélte, arra ébredt, hogy nagyon fáj a feje. És elindult a sötétben hozzánk. Csak szegénykém eltévesztette a sötétben az ajtót, és neki ment fejjel a falnak. Mondtam, igyon, bújjon be mellénk, hátha jobb lesz. De nem lett jobb. Edit adott neki fájdalomcsillapítót. De nem sokáig maradt benne. Hatalmasat hányt. Teljes garnitúracsere, gyomor megnyugodva. Drágám azóta is alszik. 9 óra.

Csajok elmentek, Edit majd jön, aztán együtt megyünk vissza. Ők a dokinénihez, én stábértekezletre.

Aztán Macával együtt haza mindannyian. Ú, Macusnak holnap reggel nyolckor lesz a szóbeli felvételizése a Bányaiba. Nagyon izgulunk. Hogy ő ne izguljon! Mert Fejes vonalon rendesen örökölte drága szívem a teljes magabiztossághiányt. (Dédi, anyukám, tesóm, jómagam, ez kész K.O. magabiztosságilag).

Szóval itt ülök a nappaliban, mindjárt csörög a telefonon, mert vár egy megbeszélés, de mivel nem tudom a számát, nem bírom felhívni, hogy sztornózzuk.

Mindegy is. Csak Cson gyógyuljon, Maca meg ne betegedjen meg.

Kedden 15.30 körül már el is indultunk. Beütöttük a GPS-be az úticélt, és hajrá! Ilyen egyszerűnek tűnt. Csak megyünk egyenesen, át Szlovákián, aztán már ott is vagyunk!

De aztán, amikor vaksötétben bóklásztunk a bazi magas hegyeken keresztül, ahol nem volt más, csak sötét erdők, úttalan utak (max. sebességünk 30km/óra), nem nagyon vigyorogtunk. Egyet tudtunk biztosan: nem állunk meg pisilni, mert akkor biztosan felfalnak a medvék.

Aztán olyan falvakon mentünk keresztül, ahol egyetlen autót sem láttunk. Nem hogy az úton, az útszéleken sem. Csak az bizonyította, hogy itt élnek emberek, hogy elszórtan, néhány házban láttunk fényeket.

És egyszer csak gyönyörű részhez érkeztünk! A síparadicsomon átvezető út gyönyörű és rendkívül hangulatos volt. Éjszakai, kivilágított sípályák, nagy nyüzsivel. De mi igazán annak tudtunk volna örülni, ha az van kiírva egy táblára: Krakow.

Hát, ahhoz még kellett egy ideig tépnünk!

Végül megérkeztünk. 23.20-kor. Amikor indultunk, Zoli laza 6 órásra taksálta az utat. Kicsit több volt. És sokkal szarabb, mint ahogy elképzeltük. Mondjuk, nem is igazán képzeltük sehogy, az az igazság. Mert egyikünk sem nézett meg előtte egy nyomtatott térképet, vagy egy részletesebb útleírást.

Egyéb izgalmatos dolog is történt út közben. Kitaláltam ugyanis, hogy út közben megírom a Délmagyarra a csokis anyagot. Hú, azannanyát... Hegyen, völgyön, meredélyeken fel, döcögve és belendülve... Én meg ott ültem hátul. A nagy vas ingott, csak a monitor fénye vakított a sötétben, én meg kalapáltam a billentyűket.

És küzdöttem a rám törő hányingerhullámokkal. No, akkor és ott, hogy milyen az, amikor valaki nem bírja az utazást.

Minden olyan sofőrt, aki türelmetlenkedik, amikor utasa rosszul van (én is ilyen vagyok, nem bírom átérezni a kormánynál az ő szenvedésüket), beültetném hátra, elé tennék egy monitort, nézzen folyamatosan lefelé... Majd tudná, miről beszélnek az utasai...

Szóval megírtam. Hát, olyan lett, amilyen körülmények között született. Ilyen:

Édes csoki: a Nyugati körút tündöklése

Persze, mire eljutott az anyag a szerkbe, legalább olyan kalandos volt, mint keletkezésének körülményei. De ez egy másik sztori.

Belátás a szobába. Szingli rúm. Ásványvíz, teafilter, kávé és tejpor, vízforraló.

Kilátás a szobából éjszaka. A Nemzeti Múzeum.

Kilátás a szobából reggel. A Nemzeti Múzeum. Ez is.

Lefeküdtem hajnali egy körül. Kelés hat körül. Mivel hétfő este tudtam meg, hogy kedden délután három körül indulunk, és nem szerda hajnalban, nem volt időm felkészülni. Sehogy, semmire. Így aztán gyors reggeli pakolás, majd indulás fél nyolckor a többiekkel együtt.

Mik valósultak meg mindabból, amit beterveztem?

Reggel 8-kor be a Kiccsaláddal - IGEN

8-9-ig kis zöld ernyős megbeszélés (03.04. előkészítés: plakátszöveg, estes hirdetés szövege) - IGEN

9-kor egy megbeszélés - IGEN

10-11.30-ig megír, megír, megír (3 estes anyag, ha megkapja, miről) - IGEN

Ezek születtek:

Yankadi Freehand Session

Farsang Farka a KIO-ban

Azok a csodálatos madarak

11.30-kor ebédel a feleségével - 12.00-13.15-ig megír - EZEK KICSIT ÖSSZECSÚSZTAK FENTIEKKEL, MARADT KÉT SZOLNOKI AJÁNLÓ FÜGGŐBEN

13.15-14.00 Interjú Szabó Balázzsal és Szegeccsel az új lemezről, turnéról, MR" akusztikról...

IGEN. NAGYON JÓT BESZÉLGETTÜNK, JEGYZETELGETTEM, MEGÍRÁS KÉSŐBB

14.15-kor megbeszélés (Fringe-Délmagyar)

IGEN. SIKERESEN.

És ettől kezdve csúszott minden. És mindenhova. És összevissza. Ennél a pontnál azért már kezdtem kicsit bezazulni, látván a leendő elmaradásaimat.

Ezek közül semmi nem jött össze. Ugyanis, mint azt már említettem, tizenötös indulás terveződött be.

15.00 Megírja az Édes csokit a rovatba, elkezdi az interjút írni.

16.30. Csongi szülői

17.00 Janka szülői 18.00 Menés az edzésre, gyerekekkel haza.

Aztán ír, egyeztet, leckét ellenőriz, ágyba ájul. - EBBŐL AZ ÁGYBA ÁJULÓS RÉSZ MEGVALÓSULT, CSAK NEM A SAJÁT ÁGYBA, HANEM A SZÁLLODAI SZINGLI RÚMBA. DE ADDIG MÉG SOK MINDEN TÖRTÉNT.

Már akkor is elég veszettnek tűnt az ötlet, mikor Zoli múlt héten bejelentette, ennek hétnek a közepén (szerdán), bizony, hárman (Zoli, Andris, én) Krakkóba utazunk. Ő kocsijával, ő vezet, nekünk csak mennünk kell. Szolgálati út, moziexpo, szerdán megyünk, csütörtökön jövünk. Pápámm! Jól hangzik. Ha az ember nem tervez be 2 délmagyaros cikket (csütörtök, péntek), egy Kecskeméti Est és egy Szolnoki Est lapzártát (péntek), és egy csomó megbeszélést, tárgyalást. Agy begörcsöl, tereprendezés odabenn.

Hát akkor mindent elintéz kedden. Megír, megír, megír, megír, interjú készít, megír, megír. Tárgyal, tárgyal, tárgyal.

Konkréten:

Reggel 8-kor be a Kiccsaláddal.

8-9-ig kis zöld ernyős megbeszélés (03.04. előkészítés: plakátszöveg, estes hirdetés szövege)

9-kor egy megbeszélés.

10-11.30-ig megír, megír, megír (3 estes anyag, ha megkapja, miről)

11.30-kor ebédel a feleségével

12.00-13.15-ig megír (ha kap újakat. Ha kap újakat, elkészül mind az öttel9

13.15-14.00 Interjú Szabó Balázzsal és Szegeccsel az új lemezről, turnéról, MR" akusztikról...

14.15-kor megbeszélés (Fringe-Délmagyar)

15.00 Megírja az Édes csokit a rovatba, elkezdi az interjút írni.

16.30. Csongi szülői

17.00 Janka szülői 18.00 Menés az edzésre, gyerekekkel haza.

Aztán ír, egyeztet, leckét ellenőriz, ágyba ájul

És akkor szól a főnöke: kedden 15 órakor indulnak... és csüt. éjfél körül jönnek haza. És akkor megint minden marad Editre, pedig kicsit próbált volna neki segíteni. És a megírások, határidők? Pámpárámm!

(Ha rájöttem a megoldásra, elmesélem. De lehet, hogy addigra meg is érkezünk a szolgálati útról!)

De most hazamegyek, mert zár a mozi!

Na, ma reggel megjelent az írásom a Délmagyaron (Keserű csoki: hetényegyházi porkavaró a földes utcákon) Mikor megírtam, azt hittem, bazi nagy port kavarok majd a hetényi földes utcákon. Nem jött össze. Eddig van 3 hozzászólásom. Nem nagyon mozgatta meg a fantáziát, amit kínáltam. Sajnálom, mert úgy gondolom, ennél jóval több embert érint a dolog. Mert tényleg áldatlan állapotok uralkodnak itt Hetényegyházán. És tényleg nincs gazdája ennek a település(rész)nek. Van amúgy, de nem tesz semmit az érdekünkben. Minek is tenne? Ha mindenki belenyugszik abba, hogy ezt eszi, mert ezt kapja. Egye meg a fene.

Persze lehet, hogy én rontottam el. Rossz volt a cím, nem volt elég figyelemfelkeltő a lead... De az is lehet, hogy a mérges hetényieknél nincs net. Vagy van, csak dolgoznak napközben. Vagy nincs, és amúgy is dolgoznak napközben. A kecskemétieket nyilván nem érdekli. Megvan nekik a maguk baja. De hogy a hetényieket nem zavarja, a nyári homokvihar, az őszi dagonya...

Mindegy. Én felhívtam ár a figyelmet. Ennél többet nem tudok tenni.