A címe a fantázianeve annak, amit legutóbb sütöttem. Jó mi? Az úgy volt, hogy Edit mondta, van még kis comb, amit nem használt fel a gyapjas husihoz. Csinálnék-e belőle valamit. Naná! Irány a bolt, vettem rudacskákat, gombákat, cukkinit, salátadarálékot (értsd: olyan jégsalátás-káposztás-répás vagy milyen bizgere előre csomagolva és darabolva, illetve fordítva, a hűtőpultból a lusták számára), meg egy kis doboz joghurtot, paprika volt még múltkorról.

Itthon bepácoltam gyors a husit, bekevertem a jogit a salátával meg kis fűszerrel, és bevágtam őket a hűtőbe.

Este, mikor megérkezett Kiccsaládom részirül mindenki, és megvacsoráztattam őket melegszendviccsel, nekiestem a másnapi ebédnek. Felfűztem mindent a rudacskákra, beizzítottam új barátomat, a villanygrillt, és hajrá!

Mikor Cson meglátta a sütés előtt álló rudas husikat, ennyit mondott:

"Nagyon jól néz ki, de az illata alapján ez inkább valami felnőtteknek való étel lehet, így aztán ha elkészül, biztos nem fogok belőle kérni. De ha majd én is felnőtt leszek, szerintem majd én is szeretni fogom."

Imádom, megzabálom ezt a kölket!

Így nézett ki előkészítve:

Aztán így:

(Zárójeles megjegyzés: ha nem csuktam volna rá a tetejét, utána nem kellett volna az első adagról levágni a kissé feketére sült részeket)