Jó régen volt. Múlik a varázs, leereszkedek a valóságos talajra.
Amikor megkérdezik, milyen volt a koncert, azt mondom, nagyon jó. Hűlye lennék azt mondani a tizemkétezerkilencszáz forintomért, hogy nem volt nagyon jó. Jó volt, de maradtak tüskék. Sőt, egyre inkább szúrnak.
1. A rákészülődés. Ahogy telt az idő, egyre izgatottabb lettem. Az utolsó nap már csak arra tudtam koncentrálni. (Na, jó, kicsit a munkára is: ESTem-díj. Rendelt anyag. Sacinak segítésből, anyagi megfontolásból. Ilyenkor az elveket (nem szeretem a csekeméti színházat, nagyon bírtam a Bodolay érát) a klaviatúra alá söpri az ember.)
A telefonok 90%-a csak arról szólt, mikor indulunk, hol találkozunk, hogy megyünk...
Aztán kicsit még be a városba, ernyőzés, kisebb koncentrációjú munkák elvégzése. És haza, hogy aztán Gáborral vissza, hogy találkozzunk Csabiékkal, akikkel együtt hajrázunk majd.
Mikor mondtam Csabinak, hogy készítek szendvicset, meg viszek ásványvizet, kiröhögött. Hogy a Viktor azt üzeni, inkább sört hozzak. Mondom, én már öreg rokker vagyok. Nem szeretnék a sok pisálás miatt lemaradni egy számról se. Sőt, még esőkabátot is viszek! Újabb kiröhögés.
Kicsit befolyásolható vagyok, így amikor megérkezett Gábor, csak egy ásáványvizet dugtam a táskámba. No szendvics, no esőkabát, no para! No, paraszt, majd meglátod, hogy ha szakadó esőben, korgó gyomorral ülsz rajongasz, hogy csak nem kellett volna másokra hallgatnod. Gondoltam akkor. Most meg azt gondolom, hogy jó volt másokra hallgatnom.
Míg vártunk, Gáborral megittunk két-két nagyon finom akciós sört a Katona melletti kocsmában. Azannya! Kétszázért szűretlen Löwenbrau búzasört! Király. Indulás előtt pisi, csak a biztonság kedvéért.
2. Az utazás. Megérkeztek, beültünk, Viktor már nyomta is a söröket a kézbe. Kiváló hangulat, tempó. Első megállomás Nagykőrös. Újabb sörök érleztek. Indulás. Aztán alig vártuk, hogy megérkezzünk a benzinkúthoz, ahol mi hárman nem az ótópályamatricavásárlási lehetőségnek örvendeztünk. Pisi. Indulás.
3. Érkezés. Budapest. No pisi. Nagy a forgalom, seggünkben a dugó, hehe. Parkolás, görnyedt séta. Tömeg. Toytoywécék a láthatáron. Mindenkit beelőzünk. Toytoywécéknél stop. Csak a küzdőtereseknek engedélyezett. Sarkonfordulás, sűrű, gyors léptek összezárt lábakkal az E szektor felé. Kővécé. Kő hát, nagyon. Onnan ismertük fel, hogy ott van, ahol, hogy két bazi hosszú kígyózó sor kanyargott a messzeség felé. És a szemből érkezők arcán nem a sör van a kezemben típusú mosoly volt látható, hanem éppen az én már ügyesen megszabadultam a sörömtől vigyor. Negyed óra múlva már mi is olyan arccal lépdeltünk visszafelé.
Helykeresés, leülés. Viktor el. Viktor és két sör, meg egy kóla vissza. Megláttam Kokókat a küzdőtér szélén. Integetés, vigyorok, lesétálás hozzájuk. Egyszer csak egy újabb sör. Ennyit az ásványvíz-szendvics párosról.
4. Izgulás. Koncert. Bizsergés. Egymásra vigyorgás. Térdcsapkodás. Bólogatás. Sör. Kemencés lángos. Őrjöngő tömeg. Nem a kemencés lángos láttán. Vége.
5. Hazaút. Bealvással.
6. Érkezés. Sörözéssel. Menjünk a Dokkba! Mentünk is. Ittunk is. Egyet. Aztán hajnali négy körül haza.
7. Nem esett az eső!
Ami nem volt jó:
1. Az első előzenekart annyira nem lehetett hallani, hogy először azt sem tudtuk, hogy a színpadon vannak. A másodiknál már valamelyest javult a helyzet.
2. Vártam, hogy megszólal az intro, és aztán úgy megdörrennek, hogy a gatyámat is letépi. De nem így volt. Akkor még azt hittem, hogy messze ülünk, és azért van. De ismerőseim mondták, hogy ők a színpad előtt csak a dobot hallották, semmi mást.
3. Jó iparos módjára lenyomták a nagy klasszikusokat (na nem mindet, mert annyi idejük nem volt), de semmit nem tettek hozzá plusszban. Nem hergelték a közönséget, nem voltak hangszeres virtuskodások, mint régen.
Egészében véve a hangulata, köszönhetően a barátoknak, nagyon jó volt. De ahogy múlik a varázs, tisztul a kép. És rájövök, tényleg egy nagyon profi hakni részesei voltunk.
Az a bécsi Red Hot Chili koncert Edittel, na az ütött!
Mindegy. Tizenszáz évet vártam, hogy újra láthassam őket, és nem vagyok hajlandó azt gondolni, hogy átvertek. Lenyomták, megzsiborgatták a tagokat, hazamentek, és most várhatunk. Hogy mi lesz az, amire majd ennyire fogunk várni...
Utolsó kommentek