József Attila születésnapja van. Eszembe jutott, amikor Öregcsertőn, a lelkes kis faluban irodalmat és nyelvtant tanítottam. József Attilát a Szabad ötletek jegyzékén és Hobo József Attila lemezén keresztül próbáltam megmutatni a gyerkőcöknek. Ha előtte sokat gondolkoztam volna, nyilván visszavonulót fújok, hiszen kicsik voltak még. De nem agyaltam túl a dolgot. Vittem a könyvet, vittem a magnót, vittem az élményeimet. Néma csend volt a zenék alatt, a felolvasás alatt. És az óra a szünetben, az udvaron folytatódott. Nem én kértem. Jöttek utánam, velem. Körülöttem álltak, csillogott a szemük, és látszott rajtuk, hogy valami megmozdult bennük. Ami a 45 perc alatt felgyülemlett, próbálták a 10 percben egyszerre kiadni magukból. Felejthetetlen volt. És életrajzot, verset úgy még nem tanultak meg, verset úgy nem elemeztek, mint a következő órákon...

Kötelező:

Vitatéma. Nálunk, otthon. De én imádom!

Különleges: